Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603) 284 főkapitányhoz ment feleségül, akinek ekkor már három gyermeke volt. 21 Köztük a Homonnai Györgytől egy évvel idősebb Rudolf, aki a későbbiekben kimagasló katonai pályát futott be, többek között Dunán inneni főkapitány lett, majd a harmincéves háborúban tábornagyként szolgált a császári seregben. 22 Dóczy Fruzsina gyors újraházasodásának alighanem a birtokait igen gyakran ért fegyveres támadások megfékezése volt az oka, amit az 1594-től fokozódó háborús állapotok csak tovább rontottak. Különösen a Zemplén vármegye déli, sík vidékén fekvő terebesi uradalom volt leginkább kiszolgáltatott helyzetben a portyázó csapatok és a szomszéd birtokosok támadásainak.23 Tovább nehezítette Terebes ügyét, hogy nem ősi Drugeth birtok volt, hanem mint láttuk, a Perényiektől örökölték, így nem a család kollektív tulajdonát alkotta, ellenben számos környékbeli birtokos igényt formált rá. Mivel a Homonnai rokonság sem ápolt különösebben jó kapcsolatot egymással, ezért Dóczy Fruzsina részéről kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az országrész katonai vezetőjénél keressen védelmet a két árvájával, a házasságkötés időpontja és pontos körülményei azonban nem ismertek. A főkapitány hatékonyan közbenjárt a Homonnai javak védelme érdekében és vizsgálatot eszközölt ki a birtokokat ért hatalmaskodások kivizsgálására és Drugeth György végrendeletének érvényesítésére.24 A következő évben határozat is született a végrendelet végrehajtásáról a Drugeth árvák javainak gondnokává pedig Szokoly Miklóst, Paczóth Ferencet és Kellemessy Mihályt rendelték ki. 25 Christian von Teuffenbach azonban 1598-ban meghalt, Dóczy Fruzsina és két gyermeke pedig ismét árván maradt a hosszú török háború legkritikusabb periódusában. Az eddigiek alapján könnyen feltételezhető, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő özvegy és a két árvája felkeltette valamelyik kamara érdeklődését, és a könnyű pénzszerzés lehetőségétől motiválva, valamilyen indokot kerestek a perbefogásukhoz. Erre azonban, mint a későbbiekben részletesen kifejtem, két köznemes, Szokoly Péter és Bánóczy Simon közbenjárásával került sor az 1600. 21 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16– 17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”.) Történelmi Szemle 39. (1997) 273. 22 1613–1619 között Dunán inneni kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány, egyben érsekújvári főkapitány. Lásd Pálffy G.: Főkapitányok i. m. 271. 23 ŠA Prešov DH inv. c. 503. 1. Fasc. 3. No. 3–4. 24 MNL OL P 707 Fasc. 13. No. 29. Rudolf mandátuma, 1594. december 24. 25 MNL OL A 57 5. k. 134–137. p.
