Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 264 Láthattuk, hogy az Anseau de Cayeux-ra vonatkozó számos híradás ellenére sem könnyű közel kerülni a pozsegai úrnő vejének személyéhez. A kons tantinápolyi latin báró pályafutását két adat köti minden kétséget kizáróan Magyarországhoz: 1253. évi házassága a Szerémség ura, Kaloján leányával és 1270. évi kapcsolatfelvétele V. István királlyal. Joggal gondolhatunk arra, hogy az ő unokája volt Eva d’Ungheria , Martell Károly magyarországi trónkövetelő játszópajtása. Az iménti értelmezés ek nemegyszer hipotetikus természete ellenére is kijelenthetjük, hogy Anseau és családja valamiféle folytonosságot képvisel a II. András idején uralkodó latin orientáció és az Anjouk egy évszázaddal későbbi magyarországi hatalomátvétele között. Andreas Ungarus A nápolyi Anjou-udvart nemcsak dinasztikus kötelékek, hanem műveltségi szálak is kötötték Magyarországhoz. Az I. (Anjou) Károly dél-itáliai uralmát biztosító beneventói csata (1266. február 26.) krónikása, Andreas Ungarus mester kora legpallérozottabb klerikusai közé tartozott, aki nevét a pápaság és francia hűbéresei szolgálatában tette ismertté.102 Noha a kortársak és a közvetlen utókor szerzői – a római Saba Malaspina, a pármai Salimbene, valamint a firenzei Ricordano Malaspini és Giovanni Villani – részletekbe menően foglalkoztak a nevezetes ütközettel, mégis Andreas Ungarus jegyezte fel a legrészletesebb – és legcélzato sabb – beszámolót a Manfréd szicíliai király végzetét beteljesítő összecsapásról. A szerző – aki jól ismerte a francia nyelvet – IX. (Szent) Lajos francia király fiának, Péter alençoni grófnak ajánlotta művét. A grófot a prologus ban dominus ának nevezte, alighanem Péter szolgálatában állt tehát, s Franciaországban élt, amikor a Descriptió t lejegyezte. A munka során eredeti iratokat is felhasznált, elsősorban a IV. Kelemen pápa és Anjou Károly közti együttműködés dokumentumait; némelyikből pedig hosszasan idézett is, így például egy francia lovag általa franciáról latinra fordított leveléből, amely a csata közvetlen hatása alatt íródott. 102 Műve (Descriptio victorie a Karolo Provinciae comite reportatae) egyetlen 15. századi kéziratban (Párizs, BnF lat. 5912) maradt fenn. Kiadását lásd MGH SS XXVI. 559–580. Magyar fordítása Bodor József: Andreas Ungarus krónikája Anjou Károly provencei gróf győzelméről. Temesvár 1916. 29–67.
