Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 260 600 márkányi ezüstöt kínált fel, ez az összeg azonban elveszett görögországi birtokainak jövedelme volt – az ígéret minden bizonnyal arra volt hivatott, hogy a marsallt e területek visszaszerzésére ösztönözze. Drogo szicíliai jövedelmei harmadát, valamint franciaországi bevételei negyedét ajándékozta jövendőbelijének. Az esküvőre egyelőre nem került sor; I. Károly házassági szerződést megerősítő oklevele szerint „Anseau megígérte, hogy leányát, Évát, abban a hónapban fogja feleségül adni a mondott marsallhoz, miután a marsall István magyar király udvarába érkezett” (promisit filiam suam Evam se in uxorem daturum infra men sem, videlicet postquam Marescalcus ad presentiam Stephani regis Ungarie pervenerit). Különösnek tarthatjuk, hogy a dokumentumban nem az áll, hogy az esküvőre Drogo visszatérése után, hanem az, hogy a magyar királyi udvarba történő megérkezését követően kerül majd sor.89 A szöveg tehát megengedi, hogy Éva eredetileg a magyar királyi udvarban tartózkodott, s így talán ott is nevelkedett. E feltevést két további körülmény is támogatja. A nápolyi regisztrumok pusztulása miatt csak egyetlen árva regeszta tanúskodik immár arról, hogy Anseau valamikor az 1270. május 16-a utáni napokban 89 Júliusban Filippo di Santa Crocénak, Barletta és Monopoli kikötőparancsnokának (protontino ) magának kellett gondoskodnia arról, hogy méltón felszerelt hajók szállítsák Izabellát és kíséretét Zárába, mivel az uralkodó a királyi flotta nagy részét az akhaiai latin fejedelem, II. (Villehardouin) Vilmos megsegítésére kívánta elküldeni, maga pedig arra készült, hogy csatlakozik bátyja, IX. Lajos francia király tuniszi keresztes hadjáratához. I. Károly levele, amelyben intézkedett Santa Croce költségeinek megtérítéséről, 1270. szeptember 16-án kelt Karthágó mellett, a követség tehát bizonyosan ezen időpont előtt hagyta el Itáliát. Vö. MDEA I. 27–29. no. 26.; Diplomi inediti di Re Carlo O. d’Angiò riguardanti cose marittime. Szerk. Giuseppe del Giudice. Napoli 1871. 9–10. no. 5.; Szűcs J . : Társadalomelmélet i. m. 847. A protontino kiadásainak rendezése még 1270. december 13-án is függőben volt (RCA VII.35–36. no. 146.; hibásan júliusra keltezve MDEA I. 20–21. no. 17.), de még 1271 novemberében sem intéződött el a dolog (MDEA I. 32–33. no. 30.). A visszatérés időpontja bizonytalanabb. 1271. január 25. előtt a dalmáciai Almisszából (Omiš) származó kalózok fogságba ejtették a kíséret egyik hajóját, s mivel azon emberek, lovak és más javak („homines, equi et bona alia”) is voltak, ezért feltételezhető, hogy a támadásra az adriai utazás során került sor – az azonban nem derül ki, hogy az oda- vagy a visszaúton. Drogo de Beaumont válaszul meghagyta az apuliai kikötőknek, hogy szabadon lefoglalhatják a velencei fennhatóság alatt álló dalmáciai városok kereskedőinek portékáit. Az intézkedést – velencei panaszra – január 25-én vonta vissza a király (MDEA I. 31. no. 29.). A követségben részt vevő Trani érsekét ért károk megtérítéséről csak 1271. június 10-én kapunk hírt, míg Drogo június 7-én – kíséretében magyarokkal – a tengerparti Sipontóban tartózkodott (MDEA I. 26. no. 22., 27., no. 24.). E két adat alapján – bár a fenti körülmények korántsem kényszerítő erejűek – Szűcs Jenő arra hajlott, hogy Drogo és Trani érseke majdnem egy éves távolmaradás után, 1271 nyarán tértek csak haza. Vö. Szűcs J . : Társadalomelmélet i. m. 855.
