Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Hermann Róbert: Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc a Századok hasábjain
25 Hermann Róbert AZ 1848–1849. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC A SZÁZADOK HASÁBJAIN 1867 után a közbeszédben 1848-cal kapcsolatban két sarkos állítás fogalmazódott meg. A kiegyezés (vagy kiegyenlítés) pártolói azt vallották, hogy 1867 a reális 1848, s Deák és társai csak annyiban módosították az 1848. évi törvényeket, amennyiben azok összeférhetetlenek voltak a kettős monarchia nagyhatalmi állásával. A másik álláspont szerint Deák és társai feladták 1848-at, s 1867 nem más, mint annak halovány árnyéka; s hogy a kiegyezési rendszer révén Magyarország többet veszített 1848-ban kivívott önállóságából, mint ami esetleg indokolt lehetett volna. Ez utóbbihoz kapcsolódott az a – Kossuth és közvetlen hívei által vallott – nézet, hogy Magyarország és Ausztria szövetsége természetellenes jelenség, s a végső cél Magyarország teljes állami függetlensége, azaz nem 1848, hanem 1849. A Századok megindulásakor ezek a viták hihetetlen hevességgel dúltak a sajtó hasábjain – bár egy történeti folyóiratnak lehetőleg távol kellett magát tartania tőlük. Mindez azért érdekes, mert felveti az örök kérdést: mikortól válik valami történelemmé, s mikortól lesz egy esemény történészi eszközökkel feldolgozhatóvá? 1848–1849 esetében ez utóbbit kétségkívül akadályozta a központi iratanyagok kutathatatlansága, ugyanakkor 1867 után mégsem volt teljesen reménytelen vállalkozás a forradalom és szabadságharc eseményeinek történészi feldolgozása. Mivel a Századok egyik célja a (magyar) történeti események forrásokon ala puló feldolgozása, illetve az egyes eseményekre, jelenségekre vonatkozó források közreadása volt, nem csodálkozhatunk azon, hogy a forradalom és szabadságharc története hosszú időn át meg sem jelent a lap tematikájában. Közvetett módon mégis ott volt, hiszen a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos publikációk látens módon meg-megidézték 1848 emlékét is. Tíz évvel a lap megindulását követően az események egykori főszereplője, Kossuth Lajos írt levelet Thallóczy Lajosnak, a Magyar Történelmi Társulat akkori segédtitkárának, amelyben bírálta Fraknói Vilmosnak a Martinovics-összeesküvésről megjelent tanulmányát, de a bírálatból kijutott Hunfalvy Pálnak is nyelvészeti és történeti munkásságáért. A Századok mind Kossuth levelét, mind Fraknói és Hunfalvy válaszát leközölte. Az ügyet némileg pikánssá tette az a tény, hogy 1848–49-ben
