Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 250 egyik jelentős bárója, Anseau de Cayeux volt, aki a több mint fél évszázadig tartó keleti kaland vége után az új keresztes hadjáratot tervező Anjou uralkodó oldalán találta meg a szerencséjét.53 A nápolyi dokumentumok valóban camerarius Imperii Romanieként emlegetik az I. Károly udvarában tartózkodó Anseau-t, 54 akárcsak özvegyének, Máriának és azonos nevű fiának egy 1277-ben kelt franciaországi adománya, amely az elhunyt hitvest Konstantinápoly néhai nagy bárójának és kamarásának (camberlenc ) nevezi. 55 II. Balduin latin császár nyugati utazá sa idején (1237–1240) a régensséget (baillie ) egy ideig (1237–1238) valóban egy Anseau de Cayeux nevű báró viselte.56 A boulogne-i eredetű Cayeux családban az Anzelm (Anseau) név generációról generációra öröklődött, s a családnév egykorú írott alakjai nem állnak távol a bullában olvasható formáktól sem. A genealógusok dolgát alaposan megnehezíti, hogy Konstantinápoly 1204. évi elfoglalása és 1273 és 1274 között számos híradás szól a keletre szakadt Anseau de Cayeux-ról. E hosszú időtartam nem teszi kétségessé, hogy több – legalább kettő , de lehetséges, hogy három – e nevet viselő személy is szerepet játszott a Latin Császárság történetében. A 13. század első három évtizedében egy ezektől különböző Anseau nevű családtag is felbukkan, akit gyakran longvilliers-i birtoka után neveznek meg az oklevelek.57 Annyi bizonyos, hogy a mi Anseaunk édesapját ugyancsak így hívták – a McDaniel által csupán kivonatból idézett 1254. évi bulla eddig figyelmen kívül hagyott címzése világosan elárulja ezt. 53 Jireček, C. : Staat und Gesellschaft i. m. 36–37.; Francesco Cerone: La sovranità napoletana sulla Morea e sulle isole vicine. Archivio storico per le province napoletane 41. (1916) 208. 54 Pl. 1270. június 13.: RCA IV. 156–157. no. 1050. 55 1277. jún.: „Nous Marie de Kaieu, jadis fame monseigneur Ansel de Kaieu, grant baron et camberlenc de l’empire de Constantinoble, et Anseaus, leur fils, faisons savoir...” – Le cartulaire du comté de Ponthieu. Szerk. Ernest Prarond. Abbeville 1897. 277. no. 212. Hasonló adományokról értesülünk 1275-ből és 1283-ból is. Vö. Michel Champagne: La Châtellerie de Longvilliers du 12e au 14e siècle, ses seigneurs et leur alliances. Wambrechies 2007. 73. Idézi Petrovich, N . : La reine de Serbie i. m. 175. 56 Ez a címe (Anselmus de Kaev, baiulus Imperii Romanie) abban a szerződésben olvasható, amelyben a latin bárók Krisztus töviskorona-ereklyéjét egy velencei kereskedőnek zálogosították el. Vö. Urkunden zur älteren Handels- und Staatsgeschichte der Republik Venedig. I–III. Szerk. Gottlieb Lukas Friedrich Tafel – Georg Martin Thomas. Wien 1856–1857. II. 346–349. no. 296., illetve Akropolites, G.: The History i. m. 178. 20. jegyz. 57 Charles Cawley: Medieval Lands. A Prosopography of Medieval European Noble and Royal Families. (http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORTHERN%20FRANCE.htm#_ftnref1755, letöltés 2016. nov. 26.)
