Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 244 (1238–1242) vármegyék élén. 29 Nincs adatunk arra, hogy Margit és fia délvidéki uralma előtt valaha is egy kézben összpontosultak volna a fenti határispánságok, ám tulajdonképpen a Szerémség Kaloján előtti urairól sincsenek információink; óvatosan felvethető tehát, hogy Hugo de Marchia in Hungaria azonos volt a magyar földön igen ritka – s minden bizonnyal francia eredetre utaló – nevet viselő Hugó kevei ispánnal, aki 1213-ban, még május 29. előtt töltötte be ezt a tisztséget 30 – talán feltételezhető szerémségi tisztségével párhuzamosan. A felvetés valószínűségét csökkentő körülmény, hogy az azonosság esetén Jolánta unokatestvérének már az 1215. évi esküvő, sőt már Gertrúd királyné halála előtt (1213. szeptember 28.) Magyarországon kellett tartózkodnia – azt kellene tehát feltételeznünk, hogy a Jolántával kötött házasságtól függetlenül került a királyság területére. Nem elképzelhetetlen természetesen, hogy Hugo de Marchia nem világi, ha nem egyházi személy volt. Tudjuk, hogy a Hugó nevet viselte Egres egyik 13. század eleji apátja, aki azelőtt a franciaországi Cercamp élén állt.31 Ugyanígy hívták a gyulafehérvári káptalan egy főesperesi rangú kanonokját 1213-ban.32 E két Hugó személye azonban nem köthető a Szerémséghez. Ami Marchiá t illeti, Albericus írói működésének helyszínén kétségkívül tisztában lehettek azzal, hogy a magyarországi Marchia milyen területet jelöl, hiszen 1235-ben Troisfontainesből alapították a szerémségi Pétervárad ciszterci apátságát. A Péterváradot említő ciszterci rendi statútumok is ismerik a Szerémség Marchia nevét. 33 Mindezek után nem lenne meglepő, ha Hugó Pétervárad egyik első apátja lett volna, csakhogy ezt a gyanút még oly csekély forrásokkal sem tudjuk alátámasztani, mint a kevei ispánnal való azonosságét. Akár azonos Hugónk az 1213. év kevei ispánjával, akár nem, kétségtelen, hogy Jolánta királyné Hugó nevű unokatestvére Magyarországon tartózkodott valamikor az évszázad első felében. Mindennek kapcsán röviden érintenünk kell egy kérdést, amely az utóbbi két és fél évtizedben számos hazai szerző érdeklődését 29 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301 . História Könyvtár. Kronológiák, Adattárak 11. Bp. 2011. 127., 161–162., 212. 30 RA I. 1. 90–91., no. 281. 31 Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései. Századok 149. (2015) 266–267. 32 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I–VII. Szerk. Franz Zimmermann – Carl Werner – Gustav Gündisch. Hermannstadt–Köln 1892–1991. I. 16. no. 27. 33 1235: „montana Sancti Petri in Marchia”. Vö. Hervay Ferenc L . : Repertorium Historicum Ordi nis Cisterciensis in Hungaria. Bibliotheca Cisterciensis 7. Roma 1984. 133.