Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 242 Úgy vélem, hogy jóval nagyobb valószínűséget tulajdoníthatunk annak a lehetőségnek, hogy Albericus híradásának Marchi á ja az in Hungariá val áll szo rosabb kapcsolatban, azaz Hugó valójában egy magyarországi Marchia után nyerte nevét. Köztudott, hogy a korai Árpád-korban déli határispánságként megszervezett terület marchia elnevezése a Szerémséget jelölő Marchia toponím ben élt tovább.21 A régióban már a 11. században megtelepedtek latin hospes ek, s központjukhoz, Francavilla (Nagyolaszi) városhoz legalább két francia kapcsolatokkal rendelkező egyházi intézményt köthetünk. A település mellett korszakunkban premontrei apátság működött, ahova a franciaországi Riéval szerzetesei költöztek be,22 s a városon belüli ferences kolostorban nyugodott az első magyar országi ferencrendi provinciális, a holtában csodát tevő János, aki állítólag a francia királyok véréből származott.23 A rendi hagyományok szerint domonkos kolos tor is működött itt.24 A közeli Péterváradra Troisfontaines-ből érkeztek ciszterci szerzetesek, s a régióban a johannitáknak25 és a Szent Sír Kanonokrendnek is volt háza, bár ezek elhelyezkedése sajnos ismeretlen.26 A frankok egykori jelenlétére 21 Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 2. (1952) 338–344.; Zsoldos Attila: Confinium és marchia. Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről. Századok 134. (2000) 112–115. 22 Hervay F. Levente: Frankavilla. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyar országon. Kiállítás a Pannonhalmi Bencés Főapátságban 2001. március 21-től november 11-ig. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 2001. 489–490. 23 Borovszky Samu: A ferencziek történetéhez. Történelmi Tár 18. (1895) 750.; Stanko Andrić: Blessed John the French, the First Franciscan Minister Provincial in Hungary, and his Miracles. In: Promoting the Saints. Cults and Their Contexts from Late Antiquity until the Early Modern Period. Essays in Honor of Gábor Klaniczay for His 60th Birthday. Szerk. Gecser Ottó et al. (CEU Medievalia 12.) Bp. 2011. 83–102. 24 Scriptores Ordinis Praedicatorum. I–II. Lutetiae Parisiorum 1719–1721. I. ix. 25 Hunyadi Zsolt: Cruciferi domus hospitalis per Hungariam et Sclavoniam... A johanniták Magyarországon a 14. század végéig. Aetas 17. (2002) 4. sz. 63. 26 Kurecskó Mihály – Stossek Balázs: A Szent Sír Kanonokrend története Magyarországon. In: Capi tulum 1. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szerk. Koszta László. Szegedi Kö zépkorász Műhely. Szeged 1998. 98. A horvát szakirodalomban általánosan elterjedt nézet, hogy a II. András 1207-ből származó kiváltságlevelében szereplő domum... Dominici sepulchri in Marchia csupán elírás, s a rendház valójában nem Marchiá ban, hanem a Kőrös megyei Marča-hegy északnyu gati lábánál található Stara Marča területén volt. Vö. Lelja Dobronić: Regularni kanonici Sv. Groba Jeruzalemskog u Hravatskoj. Croatica Christiana periodica 8, 14. (1984) 23–24. Fennmaradt dokumentumaink azonban egyértelműen vallanak a kérdésről. Az 1207. évi dokumentumot két átírás tartotta fenn, s mind a két helyen kétségkívül in Marchia olvasható (1375: DF 277911, 1629: DL 36114). Lásd még Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I–II. Szerk. Szentpétery Imre – Borsa Iván. Bp. 1923–1987. (a továbbiakban: RA), I. 1. 72–73., no. 230. Emellett a mai
