Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomka Béla: Szociálpolitika. Fejlődés, formák, összehasonlítások (Cora Zoltán)
TÖRTÉNETI IRODALOM 232 bontakozik ki a globalizáció, melyet Tomka nyílt végű folyamatként szemléltet. A szociálpolitika szempontjából nem mutatható ki döntő globális befolyás Európában és Magyarországon, a nemzetállami kompetenciák továbbra is erősebbek. A szerző szerint a globalizációnak tulajdonított, az elmúlt két és fél évtizedben tapasztalható fluktuációk fő oka Magyarországon a már említett liberális komprádor elit nemzetközi pénzügyi szervezeteknek való megfelelési vágya és az ebből származó politikai és személyes előnyök, valamint a civil társadalom gyenge ellenállási képessége. Formai és stiláris szempontból az olvasót megnyeri a könyv tömörsége, didaktikailag is jól hasznosítható tartalma. Kiválóan dokumentált elemzéseit kellemesen egészíti ki a többnyire egyenletes szövegkohézió, az olvasmányos stílus és szövegezés, melyben csak elvétve bukkanhatunk elgépelésekre, tipográfiai hibákra. A naprakész bibliográfia pedig igencsak megkönnyíti a tájékozódást a hazai és nemzetközi szakirodalomban. Jelen munka erényeit azonban hiányosságaival együtt kell mérlegelnünk. Aránytalanság fedezhető fel a kötet súlypontjait illetően. A második világháború utáni periódus vizsgálata a nyugat-európai országok és Magyarország esetében is részletesebben dokumentált az azt megelőző időszakhoz viszonyítva. Ezt csak részben magyarázhatja, hogy a jóléti állam valódi expanziója a második világháború után következett be. A Kádár-rendszer és a 20. század korábbi korszakainak periodizációját is csak az 1945 utáni időszakra értelmezi a szerző, a világháborút megelőző időszakra vonatkozóan a kapcsolatok vizsgálatára nem tér ki. A két világháború közötti periódus tárgyalása során a szerző nem elemzi a szociálpolitikai diskurzus és gyakorlat kapcsolatát, a jövőre vonatkozó szociálpolitikai terveket, valamint a kötelező társadalombiztosítás körén kívül rekedt társadalmi csoportok szociális helyzetét. Ezek a szempontok további kutatásokat inspirálhatnak. Az összehasonlító perspektíva ismeretelméleti hátterével kapcsolatban a társadalomtudományokat (132., 135.) a természettudományokhoz hasonlítja a szerző. Habár azt a fajta egzaktságot és objektivitást, melyet a természettudományok nyújthatnak nem lehet számon kérni a társadalomtudományokon (a történetíráson pedig még kevésbé), de törekedhetnek erre. A hipotézisek folyamatos tesztelésére ugyan van lehetőség, viszont a kísérletek azonos paraméterek melletti megismétlésére nincs. Tehát szigorú értelemben a társadalomtörténet is megbukik a természettudományok klasszikus ismeretelméleti rostáján, jóllehet a történésznek törekednie kell a tárgyilagosságra, amely azonban nem azonos az objektivitással. További problémát jelent, hogy a szerző a nemzet és a társadalom fogalmait nem kezeli elkülönítve (vö. például 134.), ezáltal leegyszerűsített, holisztikus kép alakul ki (nemzet/társadalom). Tomka például rámutat, hogy a „18. század számos gondolkodója – különösen a már említett Thomas Hobbes – úgy vélte, hogy az állam központi feladata polgárai életének és vagyonának védelme” (33.). Hobbes nem 18. századi gondolkodó, és az állítás – megszorításokkal – inkább csak Locke-ra vonatkozik. A jelzett problémák jórészt a választott módszerekből és perspektívából, bizonyos alapkutatások hiányából és a terjedelmi korlátok szűkösségéből erednek. Az olvasó azonban így is kitűnő képet kap a modern szociálpolitika, valamint a jóléti államok utóbbi évtizedekben lezajlott fejlődésének történetéről. A nemzetközi kutatások szempontjából is fontos végkövetkeztetései mellett a munka számos további kutatást inspirálhat. Cora Zoltán
