Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomka Béla: Szociálpolitika. Fejlődés, formák, összehasonlítások (Cora Zoltán)
TÖRTÉNETI IRODALOM 230 interpretációját nemzetközi összefüggésekben kívánjuk elhelyezni. Honi történészek és társadalomtudósok foglalkoztak már a magyar szociálpolitika számos részterületével. Az összehasonlító módszert szisztematikusan alkalmazó kötetet olvasva mégis számos hiányterület fedezhető fel, melyek kimerítő történeti vizsgálatával máig adós a magyar történettudomány. Tomka azt az első látásra tágnak tűnő kérdést kívánja megválaszolni, hogy a modern szociálpolitika fejlődése és fő jellemzői Európában és Magyarországon milyen nagyobb fejlődési trendekbe rendezhetők el; lehetséges-e, érdemes-e jóléti típusokba sorolni az európai jóléti államokat? A zárszóban rámutat (202.), hogy a magyarországi szociálpolitika pontosabb megítélése aligha lehetséges a nemzeti történetírás kötöttségeitől elszakadó nemzetközi perspektíva és szisztematikus összehasonlítások nélkül. A szerző bemutatja a jóléti állam 20. századi expanzióját, olyan szempontokat vizsgálva, mint a lefedettség bővülése, a szociális jogok emancipációja, a juttatások reálértékeinek javulása, vagy a társadalombiztosítási programok differenciáltsága. A kötet rávilágít az európai fejlődési utak esetenként igen eltérő tényezőire és okaira is. A szerző meggyőzően tárja fel a jóléti államok pozitív társadalmi és gazdasági hatásait, valamint rendkívüli teljesítményét. Tomka egyben cáfolja is azt a sokszor elhangzó, divatos (neo)liberális kritikát is, miszerint a jóléti állam expanziója rontotta vagy egyenesen megakadályozta Európa országainak dinamikus gazdasági növekedését a világháború után. A kötet szerkezete tematikus és az összehasonlító aspektusokra épül a jóléti államok egyes területeinek elemzésekor. A szerző elsőként azt mutatja be, hogy a szociálpolitika hogyan jelent meg önálló diszciplínaként, majd a szociálpolitikát megalapozó legfontosabb értékeket veszi számba (egyenlőség, negatív és pozitív szabadság, igazságosság, biztonság és szolidaritás). Ezt követően a szociális rendszerek történetét tekinti át Európában és Magyarországon. A későbbi fejezetekben a jóléti fejlődés meghatározó tényezőivel, fő területeivel (főképp a társadalombiztosítással és a családpolitikával), a jóléti állam típusaival és a 20. század folyamán nyújtott teljesítményével foglalkozik. A kötet két utolsó, aktuális kérdéseket is feszegető fejezetében a mai jóléti államról szóló narratíváinkat alapvetően befolyásoló folyamatokról értekezik. A szerző érvelése szerint a 21. század elején sokan kérdőre vonják a jóléti állam létét, valamint a globalizációnak és más hatásoknak olyan kihívásokat tulajdonítanak, melyek alááshatják az állam kiterjedt szociálpolitikai tevékenységét. Tomka módszeresen cáfolja ezeket a „jólét-ellenes” érveket, finoman, ám jogosan már-már „babonaként” kezelve azokat. A szerző a szociálpolitikát megalapozó értékekre épülő szűkebb és tágabb definíciót használ. A gazdaság- és munkaerőpiac-politikát is beleértve a szociálpolitikát olyan politikai döntéssorozatnak tartja, amelynek mérlege a gyakorlat. A hatás, működés és funkciók, valamint a hatékonyság, azaz amennyiben képes elősegíteni a társadalmi egyenlőséget, csökkenteni vagy megszüntetni a deprivációt. Ennek körültekintő megítélése érdekében pedig elengedhetetlen az összehasonlítás. A kötet harmadik fejezete az európai, majd a magyarországi szociálpolitika történetének fő vonásait tekinti át a kezdetektől a második világháborúig. A nyugat-európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is kiterjedt szociálpolitika jött létre. Jóllehet a magyar biztosítottak gazdaságilag aktívakhoz viszonyított szűk köre az 1945 előtti évtizedekben nemzetközi
