Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - „Füstölgő romok között”. Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően (Somogyi László)
TÖRTÉNETI IRODALOM 225 történetének tanulmányozásához 1945–1948. Székesfehérvár 2009.), amelyben az 1945 és 1948 közötti, a közigazgatás különböző szintjein keletkezett iratokat tették közkinccsé. A 2016-ban kiadott puha fedelű, igényes megjelenésű könyv borítója a Zámolyhoz tartozó Lajosmajor egyik szétlőtt házát ábrázolja, s négy szerzője van (Bödő István, Czetz Balázs, Gulyás Anita, Kovács Attiláné). A kilenc egységre osztott köteten belül a szerzőktől négy bevezető tanulmányt olvashatunk. Ezeket követi a forrásközlés szempontjainak magyarázata, maguk a dokumentumok, majd a felhasznált irodalom és a rövidítések jegyzéke. A kötetet névmutató, illetve tartalomjegyzék zárja. A mű a bevezető tanulmányok után a nagyobb közigazgatási egységtől a kisebb felé haladva (megyei, járási, település) ismerteti a közlésre kiválasztott dokumentumokat. A települések betűrendben követik egymást. A könyv elején lévő négy rövidebb tanulmány történelmi kontextusba helyezi a megyében lezajlott harcokat és az azok során keletkezett civil veszteségeket, a gazdasági károkat, valamint a megyei közigazgatásban bekövetkező változásokat. Az a tény, hogy a második világháború során a hazánk területén zajló harcok pusztítása leginkább Fejér megyét érintette, eddig is sokak előtt ismert volt. A bevezető rész első tanulmányának címe Fejér megye a második világháborúban . Szerzője, Bödő István röviden felvázolja a megyében az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel utáni politikai és személyi változásokat, majd a megye területén zajló harcok részletes bemutatása következik. A terület 1944. december 2-a és 1945. március 23-a között hadműveleti helyszín volt. A Vörös Hadsereg megállítására, illetve a főváros felmentésére szervezett három „Konrád”-hadművelet hadi eseményeinek ismertetése mellett a polgári lakosságot ért atrocitásokról is képet alkothatunk. A második világháború magyarországi történetében – Budapest mellett – Székesfehérvárt a legtöbbet szenvedett magyar városként említik, amely a harcok alatt gazdát is cserélt, s innen indult „Tavaszi Ébredés” fedőnéven a Wermacht utolsó támadó hadművelete a háború során. A hadi eseményeken túl a szerző szól a szovjet katonák nők elleni szexuális zaklatásairól, és a polgári lakossággal szembeni inzultusokról. Ugyanígy tesz a német hadsereg által elkövetett bűncselekményekkel is. A második tanulmányt Czetz Balázs jegyzi (A háború civil áldozatai Fejér megyében ), s a szerző már bevezetőjében leszögezi, hogy szinte lehetetlen pontosan megállapítani a megye emberveszteségét. Ennek okai közül az adminisztrációt ért súlyos károkat, illetve az 1945 utáni sajátos történelemszemléletet emeli ki. Tájékoztatást ad a feltáró munka fő irányáról, céljairól, távolabbi célként megjelölve a nem életellenes cselekedetek és gazdasági jellegű károk kutatását, feltárását. A tanulmány szerzője több konkrét esetet is említ a települések nevével, ahol német vagy szovjet csapatok háborús bűntetteket követtek el munkaszolgálatosok, sebesültek vagy hadifoglyok ellen. A kisebb települések mellett Székesfehérvár polgárainak veszteségeiről is olvashatunk, hiszen a megyeszékhely lakosságát is ritkították a városért folyó harcok, valamint a német és szovjet katonák gyakran brutális fellépése. A harmadik tanulmányban (Kovács Attiláné: Fejér megye gazdaságának második világhábo rús kárai) a szerző röviden áttekinti a megye mezőgazdaságának helyzetét, fejlettségi szintjét és a művelés alá vont földterület megoszlását az utolsó békeévben. A közölt számadatokkal – a pusztítás szemléltetésére – a békeéveket párhuzamba állítja a háborús esztendőkkel. Mind a
