Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932–1945 (Eőry Áron)
TÖRTÉNETI IRODALOM 220 POLITIKAI KÜZDELMEK ZALA MEGYÉBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT II. 19321945 Szerk. Paksy Zoltán Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg 2015. 320 oldal Egy fontos forrásközlő vállalkozás ért tavaly második fejezetéhez, ott folytatva, ahol egy 2006-os első kötet (Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918– 1931. Zalaegerszeg 2006.) abbahagyta. A Zala megyei politikatörténetben tehető időutazás ezzel 1932 és 1945 közötti részéhez ért, levéltári- és sajtóanyag válogatott dokumentumain, valamint értő szaktolmácsoláson keresztül. A Paksy Zoltán egyszemélyes szerkesztői munkáját dicsérő vállalkozás újabb darabja némiképp megváratta az érdeklődőket, ám a szerző időközben a megye történelmét átvilágító számos várostörténeti, társadalomtörténeti feldolgozással is elkészült. A kötet alsó időhatára már egy igen dinamikus évtizedbe való megérkezés elrugaszkodási pillanata is egyben. A válsághatások nyomán úgy a szellemi élet, mint a társadalmi közhangulat mindinkább új, „megváltó” korszellemre való éhségét árulja el. Paksy nagyszerű nyitódokumentummal szolgál (51–55.), mely érzékletes lenyomata a ’30-as éveken végigvonuló köztöprengéseknek, társadalmi újat akarásoknak. Az 1932. január 5-én jegyzett szöveg Zala vármegye közgyűlésének felirata a kormányzóhoz a válsággal kapcsolatos intézkedésekről. A nyelvezet nem is lehetne állagőrzőbb: az egykoron küldöttséggel kézbesített felirati deklamációk hangján szól, az alázatos „hazafiui érzés” regisztereiben beszél. Azonban témafelvetései már kategorikus komolyságot hordoznak és azonnali beavatkozásokat kívánnak. A megyei főjegyző által jegyzett irat (gazda)adósmentésre kapacitálná az államvezetést, és további kiterjedt lakossági sérelmek orvosló garanciáiért kiált. Megkésett igazságok elismerésének szükségességéről szól, tudniillik hogy ne csak az anyagi természetű, de a társadalmi igazságosságbeli adósságok is enyhíttessenek. Továbbá a szöveg az addigi világrend megrogyásáról és nyomában a világnézetek éleződő harcáról beszél. A korszak megrögzött hazai toposzaként a nemzetköziségfóbia is jelentkezik – egyébként hamar ki nem tárgyalt ellentmondásba csúszva a Trianon-orvoslás nemzeti ügyéhez szerzendő külvilági konszenzusok, illetve nagyhatalmi pártfogók óhajtásával. A hatalmi helyzet reflexeivel tart még a felirat az éles politikai pluralizálódástól, ami ellen a „nemzeti egység” gyógyírét, egyben hamar újból uralkodóvá váló jelszavát írja elő. Az elsorolt motívumok mindegyikében jelen van tehát a Gömbös Gyula miniszterelnöksége felé – majd attól tovább – vezető út akusztikája. A korábban elitkoalíciókkal megszilárdult politikai küzdőtér hasadozni kezd és repedéseibe pártpolitikai megújulás költözik, modernizációs alternatívák hirdetésével. Gömbös személyében egy tetterőt, elszántságot sugárzó vezető lép elő, új hangon és új formák közt szólítja meg immár kimondottan az egész lakosságot, és átfogó reformkorszak ígéretével gyors érzületi sikert is arat a közvéleményben.
