Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Pritz Pál: Pamlényi Ervin és a Századok
17 Pritz Pál PAMLÉNYI ERVIN ÉS A SZÁZADOK Vajon mi a súlyosabb? Ha azt mondom, hogy akiről most az idő kalodájában beszélni fogok, az a magyar történetírás – a felszabadulás-megszállás utáni első három évtized egyértelműen – egyik legnagyobb szerkesztő egyénisége volt. Vagy ha arról beszélek, hogy – jóllehet számtalan periodika-szám mellett, számos könyvön is megörökítődött a neve – valójában zömmel láthatatlan életmű vű em ber. ő ellenben mást is akart. Jelentős monográfiák írására készült. Az igencsak szerény terjedelmű Horváth Mihály című könyve után monográfiát írt Szalay Lászlóról, s leginkább azt szerette volna, hogy ő írja meg a Szekfűt. Vagyis a nagy, tán legnagyobb magyar historikus életét, munkásságát maradandóan bemutató művet.1 Nem így történt. Ezért – bár gazdag, mégis – torzóban maradt az élete. Nem csupán az övé. Egész generációjáé. A hozzá közel álló Ortutay Gyuláé, Mátrai Lászlóé, Erdei Ferencé és sokan másoké. Csupán egyik képviselője e teljesíthetetlen vállalásában elbukó nemzedéknek. Elbuktak, mert az 1945. év ezer esztendőt lezáró óriási, egyetemes történeti léptékű fordulata az addigi hazai po litikai, társadalmi, gazdasági elit túlnyomó hányada akarata ellenére történt. Elbuktak, mert az új világot kezdettől külső nagyhatalom nyomása, majd monopolizáló befolyása alatt építették. Elbuktak, mert az új eliten belüli eltérő erők versengését az első perctől torzította az országot felszabadítva megszálló nagyhatalom beavatkozása. Mert a beavatkozók még a támogatott erők önállóságát sem tűrték el. Elbuktak, mert az általuk is működtetett modell – történelmi mércén mérve – nem bizonyult tartósnak. Az ő életműve azért is lett ilyen, mert alkotó energiáját zömmel mások művei szerkesztésének áldozta. Mert a szerkesztésbe beleértette a – finoman szólva nem kiforrottan – asztalára tett kéziratok kijavítását. Nem ritkán átírását. Aki csinált ilyent, tudja, mily’ időt rabló az ilyesmi. Mondogatta is a Századok tucatnyi éven át egyik szerkesztőségi munkatársa: „– Miért csinálod ezt? Miért nem jelenteted 1 Pamlényi Ervin: Horváth Mihály. Bp. 1955. Újraközölve: Pályák és irányok. Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmányok. Összegyűjt., szerk. Pritz Pál, az előszót írta Diószegi István. Bp. 1989. 13–77.
