Századok – 2017
2017 / 6. szám - KRÓNIKA - Incze János: Konferencia Fügedi Erik (1916–1992) születésének 100. évfordulóján
1391 F. Romhányi Beatrix (KRE) és Szakács Béla Zsolt (PPKE/CEU) közös előadása is érintette az Annales irányvonalat Fügedi életművében. Előbb Szakács kö rüljárta, hogy Fügedinek mekkora szerepe volt az úgynevezett nemzetségi monostorok kutatásában. Maga a kifejezés Karácsonyi János tollából származik, aki a magyar nemzetségekről szóló könyvében használta ezt először. Fügedi több munkájában is foglalkozott a nemzetségi monostorok problémájával, és a Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio: a nemzetiségi monostor című cikkében bebizo nyította, hogy nemzetségi monostor sem egyház-, sem társadalomtörténeti szempontból nem létezett, ezeket nem a nemzetség, mint társadalmi csoport alapította, hanem a nemzetségeknek egyes tagjai, következésképp maga a fogalom használata nem megalapozott. Romhányi Beatrix – kapcsolódva Klaniczay Gábor előadásához – hangsúlyozta, hogy Fügedi volt az első a régióból, aki Jacques Le Goff híres , a koldulórendek és a városok kapcsolatának tételét sikeresen alkalmazta a helyi vi szonyok vizsgálatára, amelyet a mintaadó tanulmány megjelenése után mindössze két évvel, a Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon című tanulmányában adott közre. Habár Le Goff tézisét Fügedi helyén kezelte, időnként némi kriti kával fogadta. Az akkor jóval kevesebb rendelkezésre álló adatból olyan eredményekre jutott, melyek ma, a gazdagabb adatmennyiség mellett is megállják a helyüket. A konferencia során többször volt röviden szó Fügedi várostörténeti kutatásairól, ezekre részletesebben Szende Katalin (CEU) tért ki. Kifejtette, hogy Fügedi elsősorban az 1950-es évek végétől az 1970-es évek kezdetéig foglalkozott várostörténettel. Korai településtörténeti írásaiban megfogalmazott tételeihez gyakran fordult kutatói pályája végén is. Fügedire általánosan jellemző volt, hogy nem elégedett meg a tények bemutatásával, hanem mindig meg akarta válaszolni a mi érteket is, és rendszerint a különböző jelenségek mögött mintákat, szabályszerűségeket keresett. A középkori magyarországi várostörténethez kapcsolódó számos eredmény az ő nevéhez fűződik. Például Fügedi több várostörténeti tanulmányában – többek között a Kassáról szóló 1956-ban megjelent cikkében – kimutatta, hogy mintegy kelet-európai sajátosságként a városok rendszerint tőkehiánnyal küszködtek, valamint nagy egyenlőtlenségek mutatkoztak a tőkebirtoklás terén, sok esetben a városlakók vagyonának nagy része a városiak 10%-á nak a kezében összpontosult. Fügedi igyekezett meghatározni a középkori város fogalmát is, véleménye szerint a várost, sőt még a városi kiváltságleveleket is leginkább funkcionális és nem jogi szempontból lehet legjobban megközelíteni. Továbbá az előadó rámutatott arra, hogy Fügedi az országba betelepülők történetét a már ottlakók szempontjából tárgyalta, úgy mint egy közeget, amely kész volt a befogadásra. Várostörténeti kutatásaiban gyakran fordult helyrajzhoz és topográfiai kutatá sokhoz is, eredményeit rendszerint szélesebb, közép-, illetve nyugat-európai kontextusban fogalmazta meg. INCZE JÁNOS
