Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 141 részben sugalmazott voltát akkor sem vonhatjuk kétségbe, ha a „Tudod-é [...] Tudja-é a tanú” kezdetű sorok nem maradtak ránk. Ennek ellenére előfordulnak benne olyan részmondatok, amelyek a korábbi nekirugaszkodást, az átmeneti erőgyűjtést, a pusztulás mélységéből való emelkedés reményét124 sejtetik. Volt idő, amikor Erdő-Gyarak125 lakói még 25 forintot fizettek, emlékezetük szerint „akkor pedig szép állapotban volt az falunk, de most immár igen elfogyván és elaprósodván is, fl. 35 vesznek rajtunk.” Mező-Gyán126 emberei a „Bethlen fejedelem” előt ti adózásra emlékezve állították „...most sokkal nyomorultabban vagyon az falu mint azelőtt, s kevesebbek is az emberek.” Illye127 és Árkos terheit nem emelték a szpáhik, de a császár adóját mindkét faluban növelték, az utóbbi128 valamelyest kedvezőbb helyzetben volt, ezt azonban annak köszönhette, hogy meghúzódott a borosjenői vár árnyékában. Az adóztatás nyomasztóbbá válására következésképpen a népesség fogyására, illetve a települések pusztulásának rémére értelemszerűen könnyebben lehet példákat hozni, mint arra, hogy korábban szebb napjaik is lehettek a hódoltsági lakosoknak. Udvari község129 summája változatlan maradt ugyan, népessége viszont megfogyatkozott, ezért a terhek viselésére elégtelennek tartotta magát. Oláh-Ökrös130 adózói egyfelől a pénzjáradék növelését, másfe lől a népesség számbeli csökkenését és anyagi romlását panaszolták. Magyar-Ökrös131 lakosai nemcsak terheik növelését, hanem a visszaélések számos vál tozatát sorolták fel, s az adózó nép szószólóiként összegezték: „Egy szóval az ínség mind mi rajtunk s mind az egész holdoltságon annyi, hogy tovább immár nem szenvedhetjük.” 124 A népesség számára nézve nincs fogódzó az 1645. évi összeírásban, ennek ellenére nem lehet kizárni a forrás demográfiai hasznosíthatóságát. Vö. Dávid Géza: Magyarország népessége a 16–17. században. In: Dávid Géza: Pasák és bégek uralma alatt. Demográfiai és közigazgatás-történeti tanul mányok. Bp. 2005. 47–52. 125 EOE XIV. 456. 126 EOE XIV. 455–456. 127 EOE XIV. 454. 128 „mi Jenőnek háta megett lakunk, s attól nem férnek hozzánk,” EOE XIV. 452. 129 „akkor sokkal többen voltunk, inkább megadhattuk, most is azont kévánván tőlünk, az megadásra teljességgel elégtelenek vagyunk, mert elaprósodtunk és elfogytunk.” Uo. 449. 130 Korábban 33, majd 45, most 100 forintot követeltek rajtuk, „holott éppen most kevesebben vagyunk, mint azelőtt, s szegényebbek is az emberek.” EOE XIV. 449. 131 EOE XIV. 448.
