Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
LÁSZLÓ ANDOR 1375 általa felélesztett Rákóczi-hagyomány vált jelentőssé, de szintén neki köszönheti népszerűségét például Ocskay László, sokan a magyar történelmet a nagy hősök, „a dicső Árpádok, Hunyadyak, Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak, Kossuthok” 38 tettein keresztül mutatják be. A szemléletváltás jelképes mozzanata Szécsen lemondása a Történelmi Társulat elnökségéről és akadémiai tagságáról, amikor 1894 elején az Akadémia koszorút helyez Kossuth koporsójára. A zajos ünneplés mellett a tudomány legfőbb szervének tisztelgése elfogadhatatlan számára, félreállása tiltakozás a felfokozott nemzeti érzelmeknek a közbeszédben és a tudományban való térnyerése ellen. Pauler megőrzi higgadtságát: „nem szabad valami tettet a szerint ítélni meg, amint mi most látjuk a dolgokat, teljes összefüggésükben, minden következményükkel”. Mintha Szekfű későbbi kismagyar-nagymagyar ellentétéről olvasnánk: a jelenből visszapillantva a 16–17. századra, „szerencsétlen opportunismusnak kell tartanunk a protestáns erdélyiek politikáját, mely szultánnak, vezérnek kezét-lábat csókolt, csakhogy megmaradhasson; s az elvhűséget, az igazi magyarságot a dunai magyarokban Esterházy Miklósban, néhány Zrínyiben kell találnunk, kik fenntarták a független Magyarország tradícióit, meghaltak váruk falán, ha kellett, de Magyarország szabadsága fölött alkuba nem bocsátkoztak”. A meglepő folytatásban a katolikus szerző leszögezi, hogy az adott körülmények között Bocskai reálpolitikát folytatott, lépései a magyarság megmaradását szolgálták, nem hibáztathatjuk, amiért a törökre támaszkodott, „mert akkor és azon viszonyok közt, csak így tudott abból a rongyból, amit akkor osztrák kézben Magyarországnak neveztek, ismét országot csinálni [...] a bécsi béke örök dicsősége marad ez opportunismusnak és a protestantismusnak, s ez maga kiérdemelte e politikának, a protestantismusnak a magyar nemzet örök háláját”. 39 A szakma jelesei a közvélemény nyomása ellenére sem vették át az egyoldalú szemléletet, amely elsősorban a publicisztikában terjedt el, ahol például a függetlenségi író-politikus, Eötvös Károly nem érti, Bocskai „miért nem vitte tökéletességre dicső vállalatát? Miért kötött félszakos békét ő is, mint fönséges utódja, Bethlen Gábor?” 40 A történészek viszont megértették. Károlyi Árpád számára a bécsi béke „az első osztrák–magyar kiegyezés”,41 rendszeresen használja a „kiegyezés (a »bécsi béke«)” alakot, az „államjogunk fejlődésének egyik fordulópontja”, a szomszéd Habsburg tartományok jótállása, a velük kötött szövetség, a Pragmatica Sanctio előzménye. 38 Thaly Kálmán: Ocskay László II. Bp. 1905. 387. 39 P. Gy. [ Pauler Gyula ] : Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Századok 26. (1892) 65. 40 Eötvös Károly: Bocskay István. Egyetértés, 1907. június 2. 41 Károlyi Árpád: A vallásszabadság ügye a korponai országgyűlésen. 1605. Bp. 1894.; Budapesti Szemle 80. kötet (1894) 1.; Uő: A korponai országgyűlés 1605. november-december. In: Magyar Országgyűlési Emlékek 11. (1605–1606) (a továbbiakban MOE 11.) Szerk. Károlyi Árpád. Bp. 1899. 392.
