Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
A KIEGYEZÉS TÖRTÉNETI PÁRHUZAMAI A KORTÁRS HISTORIOGRÁFIÁBAN 1364 18 évig szünetelése. Nemzetközi kényszerhelyzet s a nemzet passzív ellent állása miatt 1867-ben az alkotmány helyreállítása. Kilencedik kiegyezés. Szegezzük le a tényt, hogy sem Bocskay, sem Bethlen, sem Rákóczy György, sem Thököly, sem II. Rákóczy Ferenc nem akart elszakadni. Az 1790., 1825., 1848. országgyűléseknek sem volt ily szándékuk. A nemzet nem elszakadni, csupán élni akart. Az 1849. április 14. nem volt más, mint tüntetés az 1849. márciusban kihirdetett alkotmányelkobzás ellen.” 2 A szerző nem történész, írása nem történelmi szakfolyóiratban jelent meg, ugyanakkor a 17. században azt az öt kiegyezést sorolja fel, melyekről Pálffy szól (némi különbség, hogy az 1608-as, 1622-es és 1647-es országgyűlések helyett azok előzményeit, az 1606-os bécsi, az 1622-es nikolsburgi és az 1645-ös linzi megállapodásokat választja). Mindez jól jelzi, hogy a dualista korszak végén létezett a kiegyezés történeti előzménykeresésének hasonló értelmezése. Az alábbiakban elsősorban a bécsi béke és Bocskai István szerepének megítélése kapcsán igyekszem bemutatni mindezt. Bocskai és a kiegyezés A békeszerző fejedelem képe Bocskai kapcsán nem új, saját maga ezt tartotta fő céljának,3 a kortársak gyakran ezt emelik ki, 4 az utókor emlékezetében gyakran így él.5 Cserei Mihály például II. Rákóczi Ferenc sikertelen béketárgyalásai kap csán úgy hivatkozik rá, mint aki – Bethlen Gáborral és I. Rákóczi Györggyel együtt – képes volt „megbékélleni” a császárral. 6 2 Halász Imre: Bocskaytól Deák Ferencig (1606–1867). Nyugat 3. (1910) 793–813. 3 Pl. „gyakorta az hadak azért indíttatnak és viseltetnek, hogy magoknak az emberek avval az elviselhetetlen ínség alól szabadulást szerezvén állandó békességre juthassanak.” Bocskai előterjesztése a kassai gyűlésen, 1606. dec. 13. Magyar országgyűlési emlékek: történeti bevezetésekkel 12. (1606) (a továbbiakban MOE 12.) Szerk. Károlyi Árpád. Bp. 1917. 733. 4 Pl. „Hadat szállítani, törökkel alkudni,/ Némettel traktálni, erős frigyet kötni,/ Népet gubernálni, megtelepíteni,/ Megválik hordozni, ki lesz jobb viselni?!” Bocskay Istvánnak szomorú haláláról. In: Erdélyi Történelmi Adatok III. Szerk. Gróf Mikó Imre. Kolozsvár 1858. 108. 5 „Noha azelőtt sok bolondoskodási lőnek, de végre annyi nyavalyái után eszére jött vala, és interponálván magát török császár és német császár között, Erdély között is, békességet akara szerezni.” Borsos Tamás önéletírása (1614). Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Emlékiratok, levelek. Bukarest 1972. 55.; „A jámbor és istenfélő fejedelem azon igyekezett, hogy minden oldalról békét és nyugalmat biztosítson a megszomorodott Magyarországnak és Erdélynek.” Krauss György: Leírása mind a hadi dolgoknak, mind az egyebeknek, amelyek 1599-től 1606-ig Erdélyben történtek. In: Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről III. Tűzpróba 1603–1613. Szerk. Makkai László. Bp. 1993. 95.; „a császárt kénytelenségből való vélek megbékélésre kényszeríték.” Pápai Páriz Ferenc: Rudus redividum. Szeben 1684.; Uő: Békességet magamnak, másoknak. Bukarest 1977. 296. 6 „Bethlen Gábor, Bocskai s az öreg Rákóczi nem úgy cselekedének, hanem megbékéllének a császárral, s jó nyereséggel is járának.” Később a szatmári békével szemben hozza példaként: „Bezzeg nem
