Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
DÉNES IVÁN ZOLTÁN 1359 nekik Schmidt József, az indogermanista, nem kellett Alexander Bernát, a kiváló filozófus és esztétikus, Marczali Henrikre sem volt szükség, a magyar történelemnek és a világtörténelemnek egész Európában ismert kiválóságára, Beke Manóra sem volt szükségük, az Európa szerte ismert matematikusra. És ahogy ezeket az embereket a hivatalos szellemi élet terén egyetemekről, középiskolákról vészbirói ítéletekkel kiüldözték állásukból, természetesen a nem hivatalos szellemi élet területeire, akadémiára és irodalmi társaságokra is átterjedt a ragály és így történhetett meg, hogy a fajvédő irányzat alatt a legmagyarabb irót, a magyar fajnak legkiválóbb reprezentánsát, Móricz Zsigmondot kizárták a Petőfi-társaságból”. 69 Veszteségek hálójában Közkeletű vélekedés, hogy Marczali Henrik csak az 1910-es évekig írt komoly tudományos műveket. Ám ezt művei nem támasztják alá. Kétségtelen, hogy a tízes években számos politikai tanulmányt és esszét jelentetett meg, s a húszas években is írt politikai röpiratokat és esszéket.70 A publikációk tanúsága szerint nyolcvan éves koráig nem szűnt meg tudományát művelni. 1931-ben szimbolikus politikai szerepet is vállalt: nevét az Egyesült Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék pótképviselői között találjuk. 71 A demokratikus forradalom idején – Bánóczi József, Mahler Ede és Mohácsi Jenő társaságában – azok között találjuk a nevét, akik Vázsonyi Vilmos kezdeményezésére, és az Egyenlőség felhívására 1918. november 6-án a Vigadóba szervezett zsidó nagygyűlésen megválasztott neológ hitközségi szervezet új vezetőit: Székely Ferencet, Mezey Ferencet, Kohner Adolfot és Vadász Lipótot támogatták. Azokat, akik Hevesi Simon, Fischer Gyula és Adler Illés rabbik szentesítésével kinyilvánították, hogy „a magyar nemzethez való szent, elszakíthatatlan kötelékének tudata” vezérli őket, s hogy lojálisak a mindenkori magyar kormányhoz. A zsidó nemzethez tartozást meghirdető cionistákkal és a távolmaradásukkal tüntető ortodoxokkal szemben. 72 A Tanácsköztársaság idején az őt felkereső Kun Bélát – a magyar történészek közül először általa használt oral history módszerrel – meginterjúvolta (ahogy 69 Rupert Rezső felszólalása. Nemzetgyűlési napló. Bp. 1926. 102. (Turbucz Péter szívességéből.) 70 A társadalmi fejlődés történelmi alapjai. Magyar Társadalomtudományi Szemle 1. (1908) 645– 650.; Társadalmunk történelmi fejlődése gazdasági alapon I–III. Budapesti Szemle 185. kötet (1914) 448 sz. 1–23., 449. sz. 181–192., 450. sz. 343–354.; A világháború történeti megvilágításban. Budapesti Szemle 160. kötet (1914) 456. sz. 379–396.; Italica Res. Budapesti Szemle 163. kötet (1915) 463. sz. 1–20.; Világpolitika és világgazdaság. Bp. 1918.; A béke könyve. A mult tanulsága. Bp. 1920.; (Németül, angolul és franciául is.) Hogyan készült a nagy háború? Bp. É. n. [1923.]; Papers of Count Tisza 1914–1918. American Historical Review 29. (1924) 301–315. 71 Országgyűlési Almanach 1931–1936. évi országgyűlés. Szerk. Haeffler István. Bp. 1931. 489. 72 Komoróczy G.: A zsidók története i. m. 351–353. Vö. A magyar zsidóság nem akar másodrangú polgárság lenni. Nem keres külföldi szövetségest, nem akar genfi „kisebbség” lenni, hanem jó magyarként akar dolgozni. Vázsonyi felszólalása a zsidók nagygyűlésén. Az Est, 1924. október 28. 2.
