Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 139 nyerészkedő – közreműködése révén az aranyforintokért és a tallérokért polturákat s ’poltura-pénznek’ nevezett egyéb váltópénzeket hozattak115 és hoztak az or szágba. Az Oszmán Birodalom monetáris zavarai elsősorban a tágabb értelemben vett hódoltság adózóit sújtották. Bihar és Zaránd vármegye adatai töredékes voltuk ellenére is lehetővé teszik azt, hogy képletesen bezáruláshoz közeledjen az a hódoltsági kör, amelynek ívét főként a megyei hatóságok tanúvallatásai, a kereskedelem- és a pénztörténeti források, illetve a hazai és a külföldi szakirodalom segítségével igyekszünk meghúzni. Az 1620-as évek első felében kicsúcsosodó közép-európai monetáris krízis – az úgynevezett Kipper- und Wipperzeit116 – a török uralom alatti országrészen is éreztette kedvezőtlen hatását, amellyel a Magyar Királyság törvényhozói117 ugyan csak tisztában voltak. Ezen esztendők idején az Oszmán Birodalom helyi megbízottjai a pénzrontást megelőzően vert jó minőségű váltópénzekben továbbá régi, jó tallérokban és aranyforintokban, nem ritkán a saját váltópénzükben, az akcséban118 követelték az adókat. A válság viharainak elültével, az 1630-as években a jó minőségű tallérok váltak a legkeresettebb pénzekké az adóztatók és a szpáhik körében. Fordulatra az 1640-es évek első felében került sor. Az állami adózásban a váltópénzek kerültek az első helyre, s számos példa van arra, hogy a helyi tisztségviselők irreálisan leszorították az árfolyamokat. Sportnyelven fogalmazva ez az állami adóztatás kettős öngólt lőtt: egyfelől megnyomorította az adózóit, másfelől az igen értékes veretek – a tallérok és az aranyforintok – kiviteléhez119 vezetett. Nem téveszthető szem elől az sem, hogy a nyílt és a – kényszerárfolyamok révén gyakorolt – burkolt adóemelés megtörte azt a több helyütt megfigyelhető, 115 Eszterházy Pál – bátyjának, Miklós nádornak küldött levelében –„egynihány dús kurvafinak” nevezte azokat, akik Lengyelországba küldették a tallérokat és az aranyforintokat, „elváltani a pénzt, s polturát hozatván” érte; 1643. május 24. Merényi L.: Esterházy Pál i. m. 585. 116 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 30–36.; Buza J.: Kipper-pénzek i. m. 881–884. 117 „a szegény, és kiváltképpen a török uralomnak alávetett nép megmaradásán segíteni kévánván,” 1622. évi 77. tc. 1. §. CIH 1608–1657. 231. 118 Huszár Lajos, Imreh István, Kerekes György, Lipták János, Mráz [=] Zimányi Vera művei, ill. forráskiadványok és levéltári források nyomán Buza János: Orosz és török váltópénzek Kassán a XVII. század első felében. NK XCVIII–XCIX (1999–2000) 83–88. 119 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 38.
