Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
DÉNES IVÁN ZOLTÁN 1353 Szabadságolás alatt, nyugdíjazás előtt (1922–1923) Az I. számú (középkori) magyar történeti tanszék tanára Marczali Henrik volt, a II. számú (újkori) magyar történeti tanszék tanára pedig Angyal Dávid, az újkori egyetemes történeti tanszéké viszont Ballagi Aladár. Marczalit 1919 vége, első igazolása óta nem hívták vissza a szabadságból. 1922-ben pedig nyilvánvaló lett, hogy a kar Fejérpataky László elnökletével bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy helyette mást keressen. 1922. június 20-án Fejérpataky László pedig azt javasolta a Karnak, hogy Marczali helyettesítésével Hóman Bálint magántanárt bízzák meg: „mint a kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság, miután a tanszak másik ny. rendes tanára, valamint a rokonszakok nyíl. rendes tanárai kijelentették, hogy a tanszék helyettesítését nem vállalják, a bizottság egyhangúlag azt javasolja, hogy a tanszék helyettesítésével Hóman Bálint magántanár bizassék meg azzal, hogy a jövő félévben a középkori magyar történelemből heti 5 órában tartson előadásokat, illetve gyakorlatokat. Elfogadtatik.” 53 A 8 Órai Ujság 1923. április 1-jei tárcájának – feltehetően a kultuszminiszté rium sajtóosztályának sugalmazását követő – értelmezése szerint a minisztérium kivárt: „A proletárdiktatúra bukása után tudvalévően fegyelmi eljárás indult meg Marczali Henrik egyetemi tanár ellen, akinek az ügye még máig sem tisztázódott. A bölcsészeti fakultás tanárai a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat lefolytatásakor kijelentették, hogy nem hajlandók Marczalival együtt dolgozni. Az ügy a kultuszminisztériumba került, itt azonban még nem történt döntés. Mint értesülünk, a kultuszkormány nem akar az előrehaladott korú professzor ügyében ítéletet hozni, hanem egyelőre függőben hagyják a fegyelmi ügyet s amidőn Marczali eléri hetvenedik életévét, nyugdíjazni fogják.” 54 A Bölcsészettudományi Kar ülési jegyzőkönyve viszont az azonnali nyugdíjazás erőltetését tanúsítja. 1923. július 18-án a Bölcsészettudományi Kar ugyanis újból kérte Marczali és két másik tanár, Kövesligethy Radó csillagász és Schmidt József nyelvész nyugdíjazását. Azzal az indokkal, hogy mindaddig, amíg ez nem történik meg, az érintettek helyzete bizonytalan marad és a tanszékeken nem folyhat intentív munka és tanítás. A címzett ismét a miniszter, aki ekkor már nem Vass József, hanem Klebelsberg Kuno volt. Marczali kiszorításában kezdeményező szerepet játszott Ballagi Aladár, Tuzson János és Méhelÿ Lajos.55 Tuzson János botanikus és Méhelÿ Lajos zoológus fajvédők 53 ELTE EL 8/a. 27. Bölcsészettudományi kari tanácsülési jegyzőkönyvek. 1922. jún. 20. 176. 54 Marczali Henrik fegyelmi ügye. 8 Órai Ujság, 1923. április 1. 16. 55 Ballagi Aladárról és Méhelÿ Lajosról lásd Komlós Aladár: A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században. Bp.–Jeruzsálem 2008. 85–86., 289.; Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Eszmetörténe ti tanulmány. Bp. 2012. 17–50., 87–102., 185–227., 229–260.; Konrád Miklós: Zsidóságon innen és
