Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
DÉNES IVÁN ZOLTÁN 1341 A kari ülési jegyzőkönyv tanúsága szerint a kari ülésen jelen volt: „Fröchlich / Izidor/, Ballagi /Aladár/, Asbóth /Oszkár/, Szinnyei /József/, Marczali /Henrik/, Fejérpataky /László/, Goldziher /Ignác/, Haraszthi /Gyula/, Winkler /Lajos/, Czirbusz /Géza/, Négyesy /László/, Siegescu /József/, Fejér /Lipót/, Kuzsinszky / Bálint/, Suták /József/, Áldásy /Antal/, Némethy /Géza/, Bugarszky /István/, Mahler /Ede/, Domanovszky /Sándor/, Buchböck /Gusztáv/, Szegedy /?/, Méhelÿ /Lajos/, Tuzson /János/, Papp /Károly/, Heinlein /István/, Németh Gy/ula/. ny. r. tanárok, Rybár /István/ h. tanár, Weszelszky /Gyula/ és Hóman /Bálint/ magántanári képviselők. Távolmaradásukat kimentették: Beöthy /Zsolt/, Petz Gedeon és Mauritz /Béla/ ny. r. tanárok. [...] Elnök: Bemutatja a 2213/1920. sz. tanácsi határozatot, mely szerint az egyetem tanácsa mint fegyelmi bíróság V. folytatólagos rendes ülésén dr. Marczali Henrik ny. r. tanár ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. Vizsgáló biztosul dr. Preysz Hugó ny. r. tanárt rendelte ki. Tudomásul szolgál. [...] A kihallgatási jegyzőkönyv és a bizottsági jelentés felolvasása után Tuzson előadó külön javaslatot terjeszt a kar elé, melyben a bizottság javaslatával szemben Marczali ny. r. tanár ügyének a Fegyelmi Tanács elé való utalását javasolja. Marczali ny. r. tanár: Kérem a tek. Kart, hallgassa meg figyelemmel, amit mondani fogok, mert tán utoljára szólalok fel e helyen. Kihallgatásom alkalmával nem hallgattam el semmit. Mindig jó magyar voltam. A nemzetellenesség vádja ellen tiltakozom. Nem tettem egyebet, mint segítettem azokat, akiket lehetett. Deákjaim meg voltak arról győződve, hogy engem le fognak csukni. Kun Béla volt nálam, de én nem hívtam. Megkérdezte tőlem, mi a horoszkópom az ő törekvései számára és én leplezetlen nyíltsággal mondottam szemébe, hogy világforradalomra nem számíthatnak. Ehhez bátorság kellett. Mikor szó volt arról, hogy kommunista szellemben rendezik be a tanítást az egyetemen, én voltam az, aki felszólaltam, hogy mi a történelmet továbbra is nemzeti szellemben fogjuk tanítani, a nemzeti irányt el nem hagyjuk. A házam valóságos menedék volt az üldözöttek számára. A Thán-üggyel kapcsolatban megemlítem, hogy május elején beszélgettem Jancsó Benedekkel, kinek hazafias érzését senki sem vonja kétségbe, s megegyeztünk abban, hogy arra kell törekedni, hogy minél több jó tiszt legyen a vörös hadseregben. Tehát lehetséges, hogy másoknak is mondottam ilyesmit. Az ellen azonban, hogy nemzetellenes lettem volna, határozottan tiltakozom. Ha azok után, amiket tettem, valaki hazafias érzésemet kétségbe vonja, ezt – enyhén szólva – a belátás teljes hiányának kell mondanom. Nem tettem semmi olyant, ami elítélésre alapot nyújtana, így hát még azt is lesujtónak tartanám, ha a kar csak azt mondaná ki, hogy eljárásomat nem helyesli. Kérem a Kart, Méltóztassanak arra gondolni, hogy Kollegák vagyunk, s hogy ítéletükkel olyan embert bélyegeznek meg, aki egész életében dolgozott. Méltóztassanak úgy határozni, hogy abból semmi gáncs ne származzék. Elnök: Először Tuzson előadó indítványára nézve rendeli
