Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
BOLLÓK ÁDÁM 1331 Konstantin szerkesztői által aktualizált VI. Leó-kori fejezetek szövegei mögött is. Erről tanúskodik a besenyő törzsek és vezetőik, valamint a területükön található erődök neveit részletesen bemutató 37. fejezet, de erre utal a kaukázusi fejedelemségek történetének ismertetése során feltűnően gyakran hivatkozott császári pecsétes iratok (khrysobullon ) említése is. 204 Az a tény, hogy mind a 10. századi glosszák és a hosszabb kiegészítések lehántása után fennmaradó, a 9. század végéről származó részek, mind pedig a 10. század első felében keletkezett és a törzsszöveghez hozzáillesztett dokumentumok viszonylag gyakran csoportosulnak mintegy „tömbszerűen” a DAI -n be lül, joggal veti fel, hogy az eredeti, VI. Leó-kori „történeti-diplomáciai magra” és a VII. Konstantin-kori kibővítésen átesett DAI-ra – Sode és mások nyomán – egyaránt úgynevezett „dosszié jellegű” munkaként tekintsünk.205 A 10. szá zadi kiegészítések vizsgálata egyben arra is utal, hogy az előző fejezet végén az e forrástípus alkotói által sokszor a hangsúlyt az általános érvényűre, a normatívra helyező jellegről mondottak bizonyos mértékig a DAI összeállítójától/iól sem volt(ak) idegen(ek). Az egyedit általánosító (például a besenyő követségekről szóló követjelentések), illetve a történeti eseményeket egykori kontextusukból kiragadó, az állítást igazoló példaként tárgyaló (például Gabriél klérikos követsége), vagy éppen azt exemplumként használva topikus történettel házasítva átdolgozó (Szvatopluk fiainak és Soldanusnak a történetei) szerkesztési gyakorlat nyomai mindenesetre nem egy alkalommal jól nyomon követhetők. A fejezetcímekkel, a kézirat margóin jelzett rövid tartalmi összefoglalókkal, illetve az ugyancsak ott elhelyezett kiegészítő információkkal ellátott szöveg végül ugyanolyan jól kereshető adatbázisként szolgált a császár, az ifjú trónörökös, valamint az udvarnak a kézirathoz hozzáféréssel rendlekező döntéshozói számára, mint a történeti kivonatok és a Szertartáskönyv . 206 Bár számos kérdésre még nem ismerjük a kielégítő választ, sok esetben pedig a viták nem tekinthetők lezártnak, a 9–10. századi bizánci irodalmat, illetve szűkebb értelemben a DAI -t vizsgáló európai és észak-amerikai kutatás az elmúlt évszázad, s különösen is az utóbbi néhány évtized során jelentős lépéseket tett a 204 A DAI-ban ezek a peloponnészoszi és a kaukázusi események leírásai kapcsán kerülnek említésre. Az adatokat összeállította Belke, K. – Soustal, P.: Einleitung i. m. 58. 46. jegyz. Említésük kapcsán szkeptikusabb Ševčenko, I.: Bíborbanszületett Konstantin i. m. 263.; Ševčenko, I.: Re-reading i. m. 191. 205 Sode, C.: Untersuchungen i. m. passim; Howard-Johnston, J.: The De administrando imperio i. m. az itáliai, a balkáni, a kelet-európai steppei és a kaukázusi gyűjteményrészekre hivatkozott az „itáliai dosz szié”, „balkáni dosszié” stb. megnevezésekkel. A magyar szakirodalomban e lehetőségre röviden utalt már Farkas Z.: A magyar őstörténet i. m. 138., illetve a DAI-t „cédulagyűjtemény”-ként írta le Ungváry J.: Verdamp land her. i. m. 34.; Ungváry Jenő: Λιούντικα ( ς ). In: Ungváry J.: Magyar őstörténet, magyar középkor i. m. 64. 206 Vö. Németh, A.: Excerpts versus fragments i. m. 257–259., 261–265.
