Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1328 és eredményeit.194 Elemzésének értelmében a ma ismert DAI előzményét egy VI. Leó parancsára összeállított, a 9. század utolsó évtizedében Bizánc számára fontos szomszédokra kiterjedő áttekintés jelentette (ezt, azaz a 27–46. fejezetek megfelelő részeit nevezi a DAI történeti-diplomáciai magjának). Ez négy na gyobb területet fedett le: 1) Itáliát (27–28., ill. 29 98–216. ), 2) a Balkánt (29–36.), 3) a kelet-európai sztyeppét (37–42.) és 4) a Kaukázust (43–46.).195 Azaz az ere deti koncepció szerint kimaradtak mind az állandó közvetlen katonai konfliktusokat jelentő szomszédok – így a közel-keleti és észak-afrikai muszlim hatalmak és a bolgárok. Róluk és az ellenük folytatandó hadviselésről a Taktika meg felelő részeiben esett szó. Ugyancsak nagyrészt említetlenül maradtak a korban nagyon is távolinak tűnő nyugat-európai hatalmak, akikről szintén találhatók adatok a Taktiká ban, másrészről viszont a velük való közvetlen és rendszeres kapcsolatok a 9. század végén viszonylag korlátozottnak voltak tekinthetők. Részletesebb tárgyalásra kerültek ezzel szemben a bizánci diplomácia közvetlen hatókörében élő népek és politikai alakulatok, amelyek a birodalom dél-itáliai, dél-balkáni, Krím-félszigeti és dél-kaukázusi területeinek közvetlen vagy kissé távolabbi szomszédjaiként diplomáciai eszközökkel a Birodalom érdekében könnyebben manipulálhatók, illetve egymás ellen felhasználhatók voltak. 196 Ma úgy fogalmaznánk: e nem egy esetben „korlátozott szuverenitású” politikai alakulatok a Birodalom közvetlen érdekszféráját jelentették – s mint ilyenek –, esélyt kínáltak Bizánc urainak, hogy e hatalmak Bizánc érdekeinek megfelelő irányításával a Birodalom korlátozott katonai erőforrásait oda – egyebek mellett a keleti, muszlim hadszíntérre – összpontosítsák, ahol elsősorban a katonai megoldás jöhetett számba. 197 A Howard-Johnston által vázolt VI. Leó-kori „történeti-diplomáciai mag” koncepciója így nem kis részben magyarázattal szolgálhat arra, a kutatást legkésőbb Bury óta foglalkoztató kérdésre, hogy a DAI -ban miért nem olvashatók a magyarokról, a besenyőkről, vagy éppen a balkáni szlávokról szólókhoz hasonló részletes beszámolók a muszlim világról, a kazárokról és a nyugat-európai nagyhatalmakról. Egy ilyen, kifejezetten praktikus célokat szolgáló, viszonylag jól belátható, szűk fókuszú „kézikönyv” koncepciója emellett jól illik a fentebb látott, előbb I. Basileios, majd VI. Leó és Phótios együttműködéseként meginduló (jogi és nem jogi jellegű) kodifikációs anyagok: a joggyűjtemények, a Taktika , Philotheos Klétorologion ja stb. sorába (lásd fentebb, az 1303-1304. 194 Howard-Johnston, J.: The De administrando imperio i. m. 195 Uo. 314. 196 Howard-Johnston, J.: The De administrando imperio i. m.; Howard-Johnston magyarázatát lehetségesnek, de további kutatást és bizonyítást igénylőnek látja Kaldellis, A.: Ethnography i. m. 89. 197 Vö. Shepard, J.: Information i. m. 269–270.
