Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1312 pont volt, hogy a (döntően pogány) ókori és a (pogány és keresztény elemeket egyaránt hordozó) késő ókori múlt elemei összeegyeztethetőek legyenek a 9–10. századra kialakult orthodox birodalmi kultúrával. Amint Magdalino hangsúlyozta, a Makedón-kori gyűjtő- és rendszerező munka alapvető céljai közé tartozott a felhalmozott anyagok megrostálása révén egy olyan új kánon felállítása, amely a szellemi élet területén is az orthodoxia kiteljesedését szolgálta, és amely így az új birodalmi kultúra alapjává válhatott. 116 A múlt a jelen szolgálatában: lehetőségek és korlátok A kitűzött célok megvalósítása persze nem volt mentes a nehézségektől. Habár a 9. századtól kezdve a konstantinápolyi írástudók egyre több és több ókori és kora középkori szerző munkájához fértek hozzá, a könyvek hiányának általános érzetét,117 és az emögött meghúzódó tényleges hiányosságokat ez csak részlegesen oldotta meg. A régi szerzők műveinek ritkává válása mellett a kortárs feljegyzések száma is minden bizonnyal jelentősen lecsökkent a 7. századdal kezdődő időszakban. A 8. század végi és 9. század eleji állapotokra jellemző volt, hogy a Theophanés neve alatt fennmaradt Chronographia szerzőjének – akármekkora részt is tulajdonítunk a szövegből Theophanésnak, illetve Geórgios synkellos nak 118 –, amint Ševčenko fogalmaz: „gondot jelentett a keleti patriarchátusokra és néhány viszonylag újabb kori bizánci uralkodó, különösen Hérakleios és utódai időszakára vonatkozó forrásokat találni”.119 Így az, hogy a ma ismert műhöz jelentős forrásgyűjtést végző synkellos életének egy szakaszát az akkor már a Birodalom határain kívül fekvő Palesztinában töltötte, nem kis segítséget jelentett ahhoz, hogy e forráshiányt bizonyos mértékig orvosolni lehessen. 120 116 Magdalino, P.: Orthodoxy and History i. m., különösen 147. Részben hasonló álláspontot fogalmazott meg Beaud, B.: Le savoir et le monarque i. m. 560. 117 A Kivonatok (részben?) Konstantin által írott előszavában a császár valószínűleg nem pusztán reto rikai eszközként hivatkozott visszatérően a hozzáférhető könyvek hiányára. A szövegrész kritikai kiadását lásd Németh, A.: Imperial Systematization i. m. 184–186. 118 Azt, hogy a bizánci történeti hagyományban Theophanés neve alatt fennmaradt Chronograiphia tényleges szerzője Tarasios konstantinápolyi pátriárka synkellos a, Geórgios volt, míg Theophanés csak megörökölte elődje és barátja gyűjteményét, amelyen azután leginkább szerkesztési munkálatokat végzett Cyril Mango: Who Wrote the Chronicle of Theophanes? Zbornik radova Vizantološkog instituta 18. (1978) 9–18. vetette fel és kísérelte meg bizonyítani. Mango tézisét főként Paul Speck munkái – így például: Das geteilte Dossier. Beobachtungen zu den Nachrichten über die Regierung des Kaisers Herakleios und die seiner Söhne bei Theophanes und Nikephoros (ΠOIKIΛA BYZANTINA 9.) Bonn 1988. – fejlesztették tovább. 119 Ševčenko, I.: The Search for the Past i. m. 288. 120 A synkellos életrajzára lásd Cyril Mango – Roger Scott: Introduction. In: The Chronicle of Theo phanes Confessor. Byzantine and Near Eastern History AD 284–813. Ford. és jegyz. Cyril Mango – Roger Scott. Oxford 1997. xliii–xliv.; Kazhdan, A.: A History ... (650–850) i. m. 206.; A palesztinai
