Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
BOLLÓK ÁDÁM 1301 északra fekvő Karoling Birodalmat és az Ottók államát – az összeállító(k) legfeljebb mellékesen említi(k) meg, úgy vélte, hogy az anyag összegyűjtése után a mű végül befejezetlen maradt.45 Részben hasonlóképpen Sode is arra a következte tésre jutott, hogy az „alapvetően gyakran összefüggés nélküli hosszabb-rövidebb jegyzetekből áll[ó]”46 DAI -n végzett munkálatok „sohasem jutottak túl az anyag gyűjtésen, egy »dosszié«” összeállításán.47 A DAI szerkezetének e jellegzetességét egyébként már Moravcsik is hangsúlyozta,48 s a szintén VII. Konstantin parancsára elkészített Szertartáskönyv höz ( De ceremoniis ) és a De thematibus hoz (ezek re lásd alább) hasonlóan a DAI -t ugyancsak „többé-kevésbé rendezett szövegek gyűjteményé”-nek, „alapvetően csak kivonatgyűjtemények”-nek látta a 20. század végi német bizantinológia kiemelkedő alakja, Peter Schreiner is.49 A kortárs brit Bizánc-kutatás egyik legmeghatározóbb személyisége, a DAI -t egyébként „a teljes bizánci irodalom[...] egyik legenigmatikusabb művének”50 tartó Paul Magdalino pedig – ugyan részletes és meggyőző indoklás nélkül – még azt is felvethetőnek vélte, hogy az összeszedett anyag esetleg jelentős további feldolgozásra várt, s jelen formájában talán inkább az előkészített alapanyagot tarthatjuk a kezünkben. Amint fogalmazott, „a fejezetcímek és az azok tartalma közötti esetenkénti eltérés és a munka egészének általánosan összefüggéstelen jellege talán magyarázatot nyerhet, ha a fejezetcímeket olyan akták címeiként olvassuk, amelyekbe Konstantin azzal a – sohasem megvalósított – szándékkal rendezte az anyagait, hogy egy összefüggő elbeszéléssé kapcsolja azokat össze”. 51 Sode következtetése szerint ráadásul a jegyzeteket végül csak Konstantin halála után, Basileios Lekapénos parakoimómenos 52 kezdeményezésére másolták össze egy kódexbe a 960-as években.53 Egy ennél is későbbi végső összeállítás lehetőségével is számolt ugyanakkor a ma ismert legkorábbi kézirat (Par. Gr. 2009 ) részletes 45 Bury, J. B.: The treatise i. m. 525., 575–576. 46 Sode, C.: Untersuchungen i. m. 151. 47 Sode, C.: Untersuchungen i. m. 153., 184.; E véleményét később is fenntartotta, vö. Claudia Sode: Sammeln und Exzerptieren in der Zeit Konstantins VII. Porphyrogennetos. Zu den Fragmenten des Petros Patrikios im sogenannten Zeremonienbuch. In: Encyclopedic Trends in Byzantium? i. m. 161– 176., különösen 168. 48 Moravcsik, Gy.: Byzantinoturcica i. m. 364., a DAI-t mint „nur eine Anhäufung von längeren und kurzeren Notizen [...], die meist zusammenhangslos aufeinanderfolgen” írta le. 49 Schreiner, P.: Die enzyklopädische Idee i. m. 15. 50 Paul Magdalino: Constantine VII and the Historical Geography of Empire. In: Imperial Geogra phies in Byzantine and Ottoman Space. Szerk. Sahar Bazzaz – Yota Batsaki – Dimiter Angelov. Washington 2013. 29. 51 Magdalino, P.: Constantine VII i. m. 30. 52 A VII. Konstantin-kori gyűjtemények összeállításában az újabb kutatások szerint jelentős szerepet játszó parakoimómenos személyére lásd Walter G. Brokaar: Basil Lecapenus. Studia bizantina et neohellenica Neerlandica 3. (1972) 199–234.; Steven H. Wander: The Joshua Roll. Wiesbaden 2012. 106–132. 53 Sode, C.: Untersuchungen i. m. 153., 184. 93. jegyz.
