Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1292 idején, a 10. század közepén semmiféle aktualitással nem bírtak bizánci szemszögből. E megfigyelésre építve arra a következtetésre jutott, hogy a DAI -ba ezeknek az információknak a 10. század középső évtizedeiben Konstantinápolyban járt magyar előkelők – Tormás Árpád-házi herceg és Bulcsú horka – elbeszélését követve kellett bekerülniük.6 Megfigyelése és az arra épített feltételezése nyomán a magyar kutatásban egészen Kapitánffy tanulmányainak megjelenéséig általánosan elfogadottá vált a DAI -ban szereplő és a magyarokkal kapcsolatos összes információt e 10. századi magyar szóbeli hagyományra visszavezetni. Kapitánffy azonban – elismerve Deér alapmegfigyelésének igazságát – a DAI struktúrájának vizsgálatán keresztül kísérelt meg másfajta magyarázattal szolgálni. Rámutatott, hogy a DAI összeállítójának/összeállítóinak szemében a 10. században Bizánc északi szomszédjai közül a besenyők bírtak a legnagyobb jelentőséggel, geopolitikai helyzetük következtében ugyanis egyaránt veszélyeztethették Bizánc krími, illetve balkáni birtokait, de egyben szövetségesekként felhasználhatók voltak az őket körülvevő népek (kazárok, ruszok, magyarok, bolgárok) ellen is. Erre a DAI első 13 fejezetéből kiolvasható megállapításra, illetve arra a tényre támaszkodva, miszerint a besenyők 10. századi területeit a 9. század jelentős részében – a honfoglalás előtt – a magyarok birtokolták, Kapitánffy arra a következtetésre jutott, hogy a bizánciak a 9. század folyamán minden bizonnyal ugyanazzal a megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel fordultak a magyarok felé is, amely a besenyőket övezi a DAI általunk ismert szövegében. Erre alapozva a szerző azt a hipotézist állította fel, hogy a 38. fejezetben olvasható információk az eseményekkel nagyjából kortárs, azaz 9. századi forrásokból merítenek, amelyek a császári levéltár anyagából kerülhettek be később, a 10. században a készülő DAI szövegébe. 7 A Kapitánffy által vázoltakkal szemben Kristó továbbra is azt látta a legvalószínűbbnek, hogy a 38. fejezetben olvasható teljes történet magyar eredetű információkon nyugszik, és ezek kizárólag a 10. század közepén Bizáncban járt magyar előkelőktől származhattak. Fő érve szerint a teljes 38. fejezet egyetlen egységes elbeszélésként, a steppei uralmi viszonyokat steppei szemlélet szerint, „nomád” terminológiát követve mondja el a magyarok történetét Leveditől a honfoglalásig, így kizárható, hogy „egy (vagy több) 9. századi bizánci követet tekint[het]nénk a 38. fejezet érdemi szerzőjének”.8 Érvelése szerint ugyanakkor az sem állítható, hogy „a 38. fejezet minden egyes mondata csak és kizárólag magyar forrásból származna. Könnyen lehet, hogy például a Khidmas és a Khingilus 6 Deér József: A IX. századi magyar történet időrendjéhez. Századok 79–80. (1945–1946) 3–20. 7 Lásd 3. jegyz. 8 Kristó Gy.: A DAI 38. fejezetének i. m. 7.
