Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
A NEMZET EMLÉKEZIK, KOSSUTH EMLÉKEZTET, SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁN 1284 beépüljön a közösség történeti tudatába, nemzeti öntudatát erősítse. Nora azonban olyan időszakról beszél, amikor a nemzeti keretek gyengülésével emlékezet és történelem viszonya már az egymásra találáson is túl van, s nem az emlékezés, hanem a megemlékezés érvényesül, objektivált támaszok létesítésével.66 A 19. század utolsó negyede azonban még nem ez az időszak volt, akkor még a nemzeti programok megvalósítása zajlott, benne a nemzetnek mint emlékezetközösségnek a kialakításával. Inkább a nemzeti identitás szempontjából történt meg a múlt szilárd pontjainak a kijelölése, jelentéssel való felruházása, s ünnepek, rituálék vagy kultuszok formájában való bevésése a kollektív emlékezetbe.67 Számos történeti elemzés szól arról, hogy miként alakult március 15-e, illetve 1848 ünneplése, a vele kapcsolatos megemlékezés.68 A fentebb említett példák azt is érzékeltetik, hogy ez összekapcsolódott Kossuth emlékezetével. A nemzeti jelképeket az emlékezés és a kultuszok is felhasználhatták. 69 A szimbolikus jelentéseknek és funkcióknak az elbeszélés mellett fizikai kapaszkodókra, hordozókra volt szüksége. Kossuth azzal, hogy személyét a függetlenség jelképévé, jövőbeli programjává stilizálta, megpróbálta Turint emlékezeti hellyé formálni, legalábbis a nemzet emlékezetében tartani. Annál is inkább, mert az ő általa képviselt és jelentéssel felruházott múlt szerinte a nemzet jövőjét jelentette. Nemcsak magánmítosz kialakítására és politikai hasznosítására volt képes, hanem tudatosan formálta is a körülötte kibontakozó kultuszt.70 Ennek is voltak rituális megnyilvá nulási formái. Az őt 1876 decemberében ismételten és hiába képviselőnek választó ceglédiek egy száz fős küldöttséggel vitték el hozzá a mandátumot. A delegáció rendszeresen megünnepelte a találkozás napját, amiről Kossuthot is értesítették, később pedig szabályos testületté alakultak. A század elején úgy döntöttek, hogy tagságukat mindig száz főre egészítik ki, hogy ezáltal a hagyományőrzést meghosszabbítsák. 71 66 Nora, P.: Emlékezet és történelem között i. m. 145–147., 152–157.; K. Horváth Zs.: Az eltűnt emlékezet nyomában i. m. 138–139.; Gyáni G.: Kollektív emlékezet és nemzeti identitás i. m. 82., 86.; Uő: Kollektív emlékezet és történetírás i. m. 72.; Uő: A kollektív emlékezet két formája i. m. 100.; S. Varga P.: Kollektív emlékezet i. m. 39–40. 67 1848–49 a 19. század második felében még hagyományként élt. Gyáni G.: Történetírás i. m. 113–115. 68 Gerő András: Március 15. Fejezetek a nemzeti szabadságünnep hányatott történetéből. In: Uő: Magyar polgárosodás. Bp. 1993. 397–415.; Gyarmati György: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének történetéből. Bp. 1998. 19–44.; Gyáni G.: Történetírás i. m. 116–127. 69 Néhány év múlva Kossuth önmaga szimbolikus jelentőségét március 15-éhez hasonlította, amiről megállapította, hogy pártkülönbség nélküli nemzeti ünnep lett. Kossuth 1887. márc. 20-i levele Kiskunfélegyháza városának. In: Kossuth Lajos iratai X. i. m. 249. 70 Velkey F.: A Kaszinó-jelenet i. m. (kézirat) 122., 165–166., vö. Frank Tibor: Az emigráns Kossuth és a politikai marketing születése. In: Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese”. Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2006. 177–212.; Csorba László: Kritika és kultusz: az öreg Kossuth Turinban. Uo. 248–250.; A kultuszról lásd még Szekfű Gy.: Az öreg Kossuth i. m. 341–433.; Hermann R.: A Kossuth-kultusz i. m. 11–20.; Gerő A.: A nemzet apja i. m. 53–78. 71 Kocsis Gyula: A Ceglédi Százas Küldöttség és a Kossuth-kultusz. In: Történelem és emlékezet. Művelődéstörténeti tanulmányok a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. Szerk. Kríza Ildikó. Bp. 1998. 61–69., vö. MNL OL R 90 I.6206–6207.
