Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
MIRU GYÖRGY 1281 Az emlékezés sokszor képekben és narratív struktúrákban nyilvánul meg, de a történettudomány is narratív jellegű. Igaz ez a 19. században kibontakozó szakszerű történetírásra is, amely a nemzeti nagyelbeszélés, sőt nemzeti mitológia kidolgozásával, a múlt és az államterület nemzetiesítésével részese lett a nemzeti identitás kialakításának. Ezzel maga is a hagyomány teremtőjévé, alakítójává, a múlt hagyományként való életben tartójává vált. Egyes felfogások szerint a kollektív emlékezet történelemmé alakult át, s leginkább nemzeti öntudatként vált azonosíthatóvá. Így a történettudomány által kialakított és formált modern (nemzeti) történeti tudat a kollektív emlékezet egyik megnyilvánulásaként is felfogható.50 A Kossuthnak szóló üdvözletek ugyanakkor nem voltak narratív jel legűek, hiányzott belőlük a múlt eseményeinek elbeszélése, a múltat inkább monumentumokká formálták, s abban persze Kossuth alakját is. 51 A magasztos és patetikus nyelvi megformáltság azonban gazdag, olykor túlságosan is telített képi világot teremtett. Esetenként égitestek (csillag, vezércsillag, meteor), fényjelenségek52 képeit idézték fel, de az ünnepi hang sokkal többször kultikus-szakrális regiszterekben szólalt meg. A protestáns lelkészek, tanítók szívesen idéztek a szentírásból példázatokat, igeverseket, s a karcagi izraeliták is a nemzet Mózesét látták Kossuthban.53 Ám a világiak üdvözletei is hemzsegtek a biblikus nyelv fordulataitól és a kultikus megnyilvánulásoktól, ahol Kossuth prófétaként, tűzoszlopként, népét az ígéret földje felé vezető Mózesként, az eszmék, negyvennyolc vagy a szabadságharc apostolaként, őrző angyalként, a szent eszmék megtestesüléseként, megváltóként vagy messiásként jelent meg.54 Máskor 50 Gyáni Gábor: Kollektív emlékezet és nemzeti identitás. In: Uő: Emlékezés, emlékezet i. m. 81–87.; Uő: Történetírás i. m. 103–113., 126–127.; Uő: Kollektív emlékezet és történetírás i. m. 72–73.; Uő: A kollektív emlékezet két formája i. m. 94–100.; Uő: Identitás, kultusz, történelem i. m. 117–133.; S. Varga P.: Kollektív emlékezet i. m. 35., 38–39. A történettudomány leginkább az oktatáson, a tankönyveken keresztül hat a nemzeti emlékezetre. Ugyanakkor felkutatja az elfeledett hagyományt, kipótolja az emlékezet hiátusait, a kollektív emlékezet pedig témákat tár a történettudomány elé. A kollektív emlékezet modern alakulásában nagy szerep jut az emlékezetpolitikáknak is, miközben a politikailag motivált emlékezet teremti és tovább gerjeszti a múltról szóló tudományos tudást. Gyáni G.: Kollektív emlékezet és nemzeti identitás i. m. 92.; Uő: Kollektív emlékezet és történetírás i. m. 70.; Uő: A kollektív emlékezet két formája i. m. 95–96.; S. Varga P.: Kollektív emlékezet i. m. 36–37.; Pim den Boer: Emlékezethelyek összehasonlító szempontú vizsgálata. Studia Litteraria 50. (2012) 1–2. sz. 25–26. 51 [Kossuth] „ragyogó alakja [...] a dicső múltnak” MNL OL R 90 I.6310. (Miskolc). 52 MNL OL R 90 I.6210b. (nagyváradi 48-as népkör), I.6218b. (nagyszalontai 48-as népkör), I.6275. (Veszprém m.), I.6288. (Bereg), I.6291. (Fejér). 53 MNL OL R 90 I.6417. (karcagi izr. hitk.), I.6391. (gömöri ref. egyházmegyei tanítótestület), I.6399c. (Fehér-komáromi ev. esperesség). 54 MNL OL R 90 I.6218b. (nagyszalontai 48-as népkör), I.6236. (szentesi 48-as népkör), I.6283. (Csongrád m.), I.6387. (Kecskemét), I.6397. (Borsod), I.6462. (Pápa), I.6463. (szegedi alsóvárosi népkör), I.6469b. (Udvarhely megyei tanítótestület); E toposzok korabeli elterjedtségéről lásd Margó csy István: Magyarok Mózese. Az 1859-es Kazinczy-ünnepélyek nyelvhasználatáról. In: Uő: „...Égi és földi virágzás tükre...” Tanulmányok magyar irodalmi kultuszokról. Bp. 2007. 249–267.
