Századok – 2017

2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján

MIRU GYÖRGY 1279 Pest megye nyilatkozata megkülönböztette a szemtanúk tanúságtételét és a múlt eseményeinek az írott történelemben való rögzítését.36 Egyébként azok az üdvöz ­lések, amelyek egyáltalán szóba hozták azt, inkább arról írtak, hogy ők még nem jogosultak értékelni Kossuth történelmi tetteit, azt a történetírásra kell hagyni. A honvédegyletek központi választmánya a szabadságharccal kapcsolatban még együtt emlegette a közvélemény és a történelem ítélőszékét, Madách Károly alis­pán, a nógrádi felirat szerkesztője viszont azt fejtegette, hogy a kortársak látóköre nem lehet olyan tiszta, mint a múltba visszanézőké, ezért csak a történelem ítélhet. De azt is hozzátette, hogy a majdani történelmi bírálatnak a jelenkor véleményei fogják az alapját képezni.37 Több dokumentum szerzője is úgy vélekedett, hogy a jelenkor elfogultságával szemben csak a történelem lehet pártatlan. 38 Bár Torda-Aranyos megye konkrétan a történészre utalt, a legritkább esetben gondoltak az éppen kibontakozó, szaktudományos történetírásra.39 A történelem inkább az események rögzítését, dokumentálását jelentette, némelyik felirat sze­rint Kossuth érdemeit a történelem már megörökítette.40 A történelmi minősí ­téssel az események jelentőségét is kiemelték, illetve azt, hogy a múlt a lezártság és a reflektálható távolság benyomását keltette bennük. Pest megye indítványa határozottan kijelentette a negyvenes évek politikai küzdelmeit felidézve, hogy azok az események alighogy lezajlottak, máris történelemmé lettek, nem sok időt hagyva arra, hogy emlékét az utókor számára fenntartsák.41 Más esetekben bi ­zonytalanabb volt annak eldöntése, hogy mi vált már történelemmé és mi nem. Gömör megye megkésett üdvözlete szakaszokra osztotta a közelmúlt történéseit, s a reformkort, a szabadságharcot és az önkényuralom éveit tekintette történe­lemnek, s ami azon innen van – állította – az „még nem a történelemé”.42 Érdekes perspektívát vázolt fel a marosvásárhelyi határozat. Szerintük Kossuth alakja an­nál jelentősebb lesz, minél távolabbi az a kor, amelyben tevékenységét kifejtette, vagyis ha már biztosan történelemmé lesz. 43 Talán nem tévedünk azzal a megállapításunkkal, hogy a kortársak múlttal kapcsolatos bizonytalansága azt az átmenetet érzékeltette, amikor a hagyomány­ban élő emlékezet a történelemnek adta át a helyét. Ha emlékezet és történelem 36 MNL OL R 90 I.6263a. (Pest-Pilis-Solt-Kiskun). 37 MNL OL R 90 I.6450. (honvédegylet), I.6304. (Nógrád); Madách Károly (1826–1888), a drá­maíró Imre öccse, 1874 és 1883 közt volt a megye alispánja. 38 MNL OL R 90 I.6340. (Ditró és Szárhegy), I.6397. (Borsod). 39 MNL OL R 90 I.6281. 40 MNL OL R 90 I.6307. (Baja), I.6339. (Marosvásárhely), I.6372. (Győr v.). 41 MNL OL R 90 I.6263a. 42 MNL OL R 90 I.6406. 43 MNL OL R 90 I.6339. Az emlékezés és a köszöntések számos utalása a múlt eseményeire inspirál­hatta Kossuthot, hogy válaszaiban gyakran elmélkedjen a történelemről, például 1848-cal kapcsolat­ban. Lásd Kossuth 1883. jún. 15-i levele Bereg megyének. In: Kossuth Lajos iratai X. i. m. 100–102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom