Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
CIEGER ANDRÁS 1267 kezdete sem kötődött a kiegyezés évéhez (ezért is emlékeztek meg inkább a Lajtán túl az 1848. december 2-ai trónra lépés évfordulóiról). A magyar kormányzati elit elvben tisztában volt az állami reprezentáció fontosságával – jóllehet, erre csak közvetett bizonyítékaink vannak –, ám láthattuk, hogy a fentebbi okokból az új rendszer szimbolikus megerősítésére csak erőtlen kísérletek történtek. Dolgozatunkban tudatosságot véltünk felfedezni a szabadelvű kormányzatok részéről abban, hogy a rendszer ünneplését valamiképpen Deák Ferenc tiszteletéhez próbálták kapcsolni, erőt merítve a politikus által felhalmozott „etikai tőkéből”.67 E kísérletek azonban rendre megbicsaklottak valamilyen művészi vagy aktuálpolitikai okból. Továbbá Deák hivatalos kultuszának meg kellett küzdenie Kossuth Lajos kezdetben lappangó, majd az emigráns politikus halála után egyre nyíltabb ellenkultuszával. 68 Mégis sikeresebbnek kell tartanunk ezen akciókat azoknál, amelyek Deák alakjától függetlenül igyekeztek megjeleníteni a kiegyezés gondolatát. A politikus személyét nélkülöző megvalósult ábrázolásról valójában alig tudunk, hiszen végül sem Szárnovszky Ferenc kiegyezés szobrának a kifaragására (Ferenc Józseffel a középpontban), sem a Vágó Pál által megtervezett és festményvázlatokon megörökített ünnepi menetre nem került sor a millennium tiszteletére.69 Utóbbi felvonuláson egyébként az utolsó kocsi jelenítette volna meg a kiegyezést az uralkodópár és jelentős magyar politikusok (minden bizonnyal Deák köztük lett volna) mellszobraival, illetve a tudomány, ipar, művészet és a népjólét allegorikus alakjaival.70 Hányatott sorsot mondhat magáénak Szécsi Antal Országházba tervezett szoborcsoportja, amely az uralkodópárt ábrázolta a koronázási jelvényekkel, a magyar társadalmat jelképező mellékalakok pedig egy olajágat és egy kardot nyújtottak feléjük. A kiegyezés allegóriájaként is értelmezhető alkotás végül 1910-ben a Műegyetem új épületébe került.71 A legeredetibb próbálkozásnak kétségtelenül azt a pályaművet kell tartsuk, amely a honvédhősök aradi emlékhelyén akarta megjeleníteni a közjogi kompromisszumot, mondván, a szabadságharc „erkölcsi eredménye, áldozatainak voltaképpeni megdicsőülése az 1867-iki kiegyezésben keresendő”. A koncepció 67 Gerő András: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX–XX. századi történe téből. Bp. 2004. 140. 68 Kossuth halála után a Függetlenségi Párt támogatása mellett helyi közösségek országszerte szobrok sokaságát emelték a politikusnak: 1909-ben már a 61. emlékművet avatták. A Deák-szobrok számáról nem rendelkezünk kimutatással. 69 Szárnovszky szobrának gipszmintáját lásd Új Idők 2. (1896) 3. sz. 65. 70 Az anyagi és technikai problémák miatt elmaradt felvonulásról lásd például Pesti Napló, 1895. május 11.; Fővárosi Lapok, 1896. május 23. 71 Farkas Zsuzsa: I. Ferenc József keze és az országalma – töredék. In: Történelem–Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Szerk. Mikó Árpád – Sinkó Katalin. Bp. 2000. 679– 680.; A szoborcsoportot legfeljebb a nemzet és az uralkodó kiegyezését, de nem a két birodalomfél megegyezését jelképező alkotásnak tekintjük. Az emlékművet 1945 után szétbontották.
