Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
KI MIRE EMLÉKEZETT MÁRCIUS 15-ÉN A DUALIZMUS KORÁBAN? 1242 az egymással közösködni nem akaró ünneplőket. 92 A Petőfi-szobor csupán egyet len alkalommal, 1913-ban vált a különféle ellenzéki erők összefogásában közös ünneplés helyszínévé. Himnusz – Szózat – Gotterhalte – Marseillaise – Kossuth-nóta – 12 pont Az egyetemi ifjúság által szervezett fővárosi ünnepségek ceremóniájában, illetve az országszerte zajló március 15-ei ünnepeken a kezdetektől központi helyet foglalt el, és a rituálé állandóan ismétlődő elemévé vált Petőfi 1848. március 15-én, a forradalom különböző helyszínein elszavalt Nemzeti dal a 93 , illetve a Himnusz és a Szózat . A felfokozott politikai konfliktusok idején az 1848-as mítosz egy másik kanonizált szövege, a 12 pont nyert újabb és újabb megfogalmazást, tükröt tartva a mindenkori aktuális, hatalmi pozícióban lévő politikai erőknek. A hivatalos Magyarország közjogi ellenzékisége rendszerint Kossuth alakját hívta segítségül a hatalmat közjogi szempontok alapján bíráló küzdelméhez. Bár a Kossuth-nóta nem szerepelt a hivatalos műsorokban, az ünnepségek ceremóniájában rendszeresen felbukkant a fővárosban az egyik helyszínről a másikra való átvonuláskor, midőn az ünneplő közönség spontán éneklésébe kezdett. Így vált az 1848-as mítoszt megidéző legismertebb dal a rituálé nem hivatalos, de állandó elemévé. Ugyancsak ez a szerep jutott a Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos! 94 kezdetű, népszerű műdalnak is az 1890-es éveket követően. A Himnusz és a Szózat csak a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Galilei Kör ünnepségeiről hiányzott,95 amelyekre erősen rányomta bélyegét a nemzetközi -92 1908-ban – mivel március 15-e vasárnapra esett – különösen nagy volt a zsúfoltság a szobor körül. A Rákóczi út–Kossuth Lajos utca útvonalon felvonuló szociáldemokraták a mai Ferenciek tere 2. szám alatt található, a „király házának” nevezett bérház előtt összetűzésbe keveredtek az egyetemistákkal, és ugyanúgy, mint 1898-ban a budai honvéd szobornál, a verekedő, emlékezni vágyó csoportokat a rendőrségnek kellett szétválasztania egymástól. Lásd Egyetértés, 1908. március 17. 8. 93 Legújabb tanulmánykötetében Szilágyi Márton kiváló összefoglalását adja a Nemzeti dal keletkezés történetének, és feltárja a vers történelmi kontextusait. Szilágyi Márton: A vers napja. (Petőfi Sándor: Nemzeti dal). In: Uő: Hagyománytörések. Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Bp. 2016. 223–243. 94 Lányi Ernő zeneszerző, az egri főszékesegyház karnagyának szerzeményéről van szó, amely Kossuth magyar állampolgárságának elvesztése idején született. Szövege: „Tavasz elmúlt, a rózsának / lehullott a szép virága. / Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos, / lesz hazádnak szabadsága! //: Mi neked fáj, nekünk is fáj, / sorsunkat viselni bajos, / de Istenünk segítni fog. / Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos! ://” Budapesti Hírlap, 1892. szeptember 17. 4. 95 A Galilei Kör 1909-től rendszeressé váló március 15-ei ünnepségeire lásd Jászi Oszkár: Beszéd a hazafiságról. In: Három március. 1911., 1912., 1913. Bp. 1913. 7–13.; Polányi Károly: Beszéd a meg győződésről. In: Három március i. m. 27–32.; Kende Zsigmond: A Galilei Kör megalakulása. Bp. 1974. 128.; Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör (1908–1919) története. Bp. 2017.
