Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
KI MIRE EMLÉKEZETT MÁRCIUS 15-ÉN A DUALIZMUS KORÁBAN? 1240 önkényuralom elleni néma tüntetéssé vált, tovább mélyítette a Kerepesi temető szimbolikus jelentőségét. 1862-ben pesti fiatalok kisebb csoportja a hatóságok tilalma ellenére, szintén a temetőbe vonult március 15-én Forinyák Géza, valamint az októberi diploma elleni utcai tiltakozások egyik áldozata, az 1860. október 23-án lelőtt iparossegéd, Rábesz Ferenc sírjához. A nagyobb zavargások elkerülése érdekében a hatóságok ez alkalommal szemet hunytak az eset felett.86 A ha lottakra való emlékezés mindenkor alkalmat szolgáltathat a politikai vélemény kifejezésére is. A pesti egyetemi ifjúság, még mielőtt egyáltalán március 15-ei megemlékezést rendezett volna, a kiegyezést követő években halottak napján már rendszeresen felkereste a Kerepesi temetőben az 1848-as sírokat, ahol politikai tartalmú beszédeket is mondtak, így ezek a halottkultusz vallásos szertartásrendjébe illeszkedő alkalmak valójában 1848-as megemlékezésekké váltak. Az 1848. március 15-ei események legkiemelkedőbb helyszíne a Múzeumkert volt. Tisztában voltak ezzel a kortársak is, ezért 1881-ben az ifjúság képviselői kezdeményezték egy múzeumkerti ünnepség megrendezését, azzal a szándékkal, hogy ne csak elszigetelt ifjúsági temetőlátogatásban merüljön ki a fővárosi megemlékezés. A rendőrség azonban elutasította a kérést arra hivatkozva, hogy a résztvevők letaposnák a kertben a pázsitot és az ültetvényeket.87 1889-ben az 1848-as jogokat sértő, új véderőtörvény-javaslat elleni tiltakozások által felkorbácsolt, nemzeti érzelmektől fűtött március 15-ei ünnepen az ifjúságnak a múzeumkerti ünnepség megrendezésére irányuló szándékát ismét megakadályozták a hatóságok. Azonban a 48-as helyszín birtokba vétele, ezáltal az 1848-as mitikus időnek minél teljesebb megidézése iránti vágy oly erősen támadt fel az emlékezőkben, hogy a múzeum épülete elé vonultak és a kerítésen kívül, az utcán felállított emelvény köré gyűlve tartották meg az ünnepséget. A Múzeumkert szimbolikus erejétől tartva a hatalom arra törekedett, hogy kiiktassa azt a fővárosi március 15-ei megemlékezések ceremóniájának menetéből. Ez sikerült is egészen az ötvenedik évfordulóig, így 1898-ig a Múzeumkert nem válhatott semmilyen március 15-ei megemlékezés színterévé. Először 1898-ban, majd rendszeresen 1900-tól foglalhatta el méltó helyét végül az ünnepi ceremónia állandó helyszínei között. A kormány 1881-ben kompromisszumos megoldásként az egyetem előtti teret ajánlotta fel a fiataloknak, így került az első, önálló koreográfiával rendelkező 86 A pest-budai rendőrigazgató jelentését az ügyről lásd MNL OL D 191 Helytartótanács Elnöki Iratok (a továbbiakban D 191) IV. A. 6706/1862.; Pest város főpolgármesterének jelentését lásd MNL OL D 191 IV. A. 6978/1862. 87 Kérésük teljesítése érdekében a fiatalok kihallgatásra szerettek volna menni Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, aki cinikusan úgy tért ki a találkozás elől, hogy arra kérte az ifjakat, jöjjenek rendes félfogadási időben, szerdán délután. Március 15-e azonban éppen előző napra, keddre esett. Lásd Egyetértés, 1881. március 12. 2.
