Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
KI MIRE EMLÉKEZETT MÁRCIUS 15-ÉN A DUALIZMUS KORÁBAN? 1238 hágott. A függetlenségi Justh-párt a szociáldemokratákkal együttműködve a fővárosban egyszerre több helyszínen is kisebb-nagyobb népgyűlést rendezett március 15-én, általános választójogot követelve. A tüntetőket, akik a nap végén a Népszava szerkesztősége elé vonultak, végül a rendőrség oszlatta szét.79 Néhány nappal az ünnep után, március 24-én a Justh-párt által ös z szehívott, nagyszabású választójogi nagygyűlés szónokai a Múzeumkertben szintén az 1848-as eszméket hívták segítségül a választójogi küzdelmükhöz. 80 A nagygyűlés után a Parlament épülete elé vonuló tüntetőket ez alkalommal is karhatalommal kergették szét. 1913-ra az 1912 júniusában az ellenzéki képviselők kivezettetésével elfogadtatott véderőtörvény, valamint a házszabályok többszöri szigorítása, a klotűr bevezetése, végül az ünnep előtti napokban elfogadott, csupán korlátozott jogkiterjesztésre épülő új választójogi törvény (1913. évi XIV. tc.) az 1848-as ünnep apropóján újabb okot szolgáltatott a Tisza István rendszere elleni tiltakozáshoz a megemlékezők számára. Az említett rendelkezések 1913-ra olyannyira összehozták a különféle ideológiai alapon álló ellenzéki pártokat, hogy – példa nélküli módon a dualizmus korszakát tekintve – a Petőfi-szobornál együtt tiltakozott a választójogi törvény ellen a Kossuth-párt részéről gróf Apponyi Albert a nemzetközi munkásmozgalom szociáldemokrata politikusaival, a Justh-párti függetlenségiekkel és a Vázsonyi Vilmos vezette demokratákkal március 15-e alkalmából.81 A követ kező évben is Tisza kormányzása elleni tiltakozás vált az ellenzéki ünnepek legfőbb mondanivalójává. Több vidéki városban a függetlenségi pártkörök úgy „ünnepeltek”, hogy nem tartották meg a szokásos március 15-ei megemlékezéseket, mondván nincs mit ünnepelni, hiszen a kormány éppen azokat a jogokat veszi el erőszakkal a nemzettől, amelyekért a 48-as forradalmárok életüket áldozták. Sok helyen a nemzeti színű zászló helyett fekete gyászlobogót tűztek ki az ünnep alkalmából. Ahol ünnepséget tartottak, ott az új megszorításokat tartalmazó sajtótörvény (1914. évi XIV. tc.) elleni tiltakozás volt a megemlékezések legfőbb mondanivalója. 82 79 Világ, 1912. március 16. 4.; Egyetértés, 1912. március 16. 8. 80 A múzeumkerti népgyűlésen a függetlenségi politikusok (Holló Lajos, Justh Gyula, Batthyány Tivadar, Földes Béla és Barabás Béla) mellett felszólalt a polgári radikális Jászi Oszkár és a keresztényszocialista Giesswein Sándor is. A nagygyűlésen a szociáldemokrata munkásság is képviseltette magát. Lásd Egyetértés, 1912. március 26. 3. 81 Népszava, 1913. március 18. 1–6. 82 Budapest, 1914. márc. 17. 8.
