Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 124 el e váltópénzt. A panaszok sorával élő Bandarozó falu 32 három képviselője szerint „Az póturát csak két pínzben veszi be” a török. Tamán, Rokszin és Feltót33 lakói többek között a két pénzes polturáról azt állították, hogy úgy az eminek „szedik az császár számára.” Bay török ura, a gyulai Mahmud aga, ugyan harmadfél pénzben34 fogadta el a polturát, de „Az csausz pínzt [sic!] csak két pínzben veszik az póturát el.” Az idézetekből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az állami adók befizetése során a bihari és a zarándi adózókra többlet teher nehezedett, különösen ott, ahol az adórovók35 a poltura árfolyamát a szpáhik egy része által megálla pított szintnél is lejjebb szorították. E ponton joggal merül fel a kérdés, miért sérelmezték, miért tartották károsnak a bihari és a zarándi adózók a poltura kettő és fél dénáros kényszerárfolyamát? A válaszadáshoz a poltura múltjára kell vetni egy pillantást. Az 1614-től – a császári 3 krajcárosok mintájára36 – vert, s 1627-ig számos változatban és több száz milliós példányszámban kibocsátott lengyel váltópénz37 felső-magyarországi és erdélyi árfolyama 3 dénár volt. A poltura 3 dénáros kurzusa megfelelt a két váltópénz nemesfémtartalmának, ugyanis a poltura 0,45 gramm, a dénár pedig 0,15 gramm38 finom ezüstöt tartalmazott. A poltura 3 dénárban számított árfolyama az 1620-as évek második felében39 alakult ki, Bethlen Gábor 1627 tavaszán vál -32 EOE XIV. 463. 33 EOE XIV. 471. 34 Az eredetiben „Mamhut aga”, EOE XIV. 473. 35 A munka-, termék- és pénzjárandóság együttes összegét tekintve a szpáhik valószínűleg többet sajátítottak el a rájáktól annál, amennyit az eminek préseltek ki tőlük. Vö. Hegyi K.: Török beren dezkedés i. m. 63., 203. 36 Max Kirmis: Handbuch der polnischen Münzkunde. Posen 1892. 114. 37 Marian Gumowski: Handbuch der polnischen Numismatik. Graz 1960. 45.; Marian Gumowski: Mennica bydgoska. Toruń 1955. 97–99.; Andrzej Mikołajczyk : Einführung in die neuzeitliche Münzgeschichte Polens. Łódź 1988. 64., 69. 38 A dénár 0,17 grammos színsúlyára lásd Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 46.; ill. a 0,15 grammos ra lásd Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn. Von 1000 bis heute. Bp.–München, 1979. 14–16.; Mikołajczyk, A.: Einführung i. m. 69. 39 A tényleges lengyel polturák nem tévesztendők össze az 1620-as évek első felében behozott – különböző jelzőkkel illetett – inflációs veretekkel, amelyeket 4,5 dénáros, majd 4 dénáros kényszerárfolyammal kívántak forgalmazni. Vö. Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza. Századok 134. (2000) 881–912., ill. Buza János: Még egyszer a polturák ról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba. Századok 142. (2008) 967–998.
