Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése Várpalotán 1945-ben (Sárhegyi Tamás Felicián)
1184 TÖRTÉNETI IRODALOM Harmat József ROMA HOLOKAUSZT A GRÁBLERTÓNÁL A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése Várpalotán 1945-ben MNL Veszprém Megyei Levéltára, Várpalota–Veszprém 2015. 424 oldal A 2014-es Holokauszt Emlékév kapcsán több olyan munka is született, ami tovább lendítheti a tudományos párbeszédet a cigány közösséget sújtó népirtásról. A Roma holokauszt a Grábler-tónál című kötet talán az egyik legfontosabb ilyen munka. Érdemes még megemlíteni a Márfi Attila szerkesztésében megjelent tanulmánykötetet és Bernáth Gábor, Brassói Vivien és Orsós Julianna által szerkesztett oktatási segédanyagot az aktuálisan a témával foglalkozó művek közül, de nem feledkezhetünk meg Bársony János, Daróczi Ágnes, Dupcsik Csaba, Karsai László vagy Szita Szabolcs eddigi témában végzett munkásságáról sem. A Várpalota mellett található Grábler-tónál 1945 februárjában 118 várpalotai és székesfehérvári cigányt lőttek az általuk megásatott – máig jeltelen és fel nem tárt – tömegsírba. Az elkövető nyilasok és csendőrök 20-as csoportokban terelték a gödör mellé a cigány nőket, gyerekeket és férfiakat, majd belelőtték őket. A számos a magyarországi cigányok elleni (eddig ismert) vérengzés mellett ez volt az, amely a legtöbb áldozatot követelte. A porajmos vagy paraj mos kifejezés jelentése nem csupán pusztítás, hanem felfalatás, elnyeletés. Valószínűsíthetően a jeltelen tömegsírt, mely „felfalta” az áldozatokat – mára a Grábler-tó vize nyelte el. Nehezen lehetne ennél kifejezőbb szót találni arra az eseménysorra, amelyet Harmat József mutat be forráskötetében. A könyv rendkívül alapos munka, mely nem esik abba a hibába, hogy meg akarja magyarázni, így racionalizálni az eseményeket. Sokkal inkább arra törekszik, hogy a nem csekély számú, az eseményekkel, körülményekkel és szereplőkkel foglalkozó forrásokat szakszerűen közölje, és ezzel meghagyja az olvasónak az értelmezés lehetőségét. Így válhat ez a kiadvány a történések hiteles forrásává, pontos kordokumentummá, és akár oktatási segédanyaggá is, ahogyan a szerző eme törekvése explicite meg is jelenik. A kötet első tematikus egysége a Bevezető tanulmányok , mely megteremti azt a kontex tust, amiben értelmezhetőek az események és források. Bemutatja a cigány sorsot és életet Magyarországon, többek között azt is, hogyan alakult át a „cigánykérdés” az évek során és milyen „megoldási metódusokat” szült a faji alapú gondolkodás. Mivel a kötet alapvetően helytörténeti jellegű, ezért igyekszik a helyi sajátosságokat, regionális történéseket bemutatni, így a székesfehérvári és várpalotai német megszállás időszakát, a helyi nyilas mozgalom kialakulását, tevékenységét és vezetőit, akiknek szerepük volt a mészárlásban. Pontos leírás található a Nemzeti Számonkérő Szervezet (NSZK) megalakulásáról, szerepéről és tevékenységéről. Fontos és dicsérendő az emlékállítás nehézségeivel foglalkozó rész, mely taglalja a tömegsír feltárására irányuló törekvéseket, az emlékműállítás megvalósulásának körülményeit. A szerző egyszerű és könnyen érthető stílusával, rövid mondataival hatásosan megteremti a témához megkívánt szövegkörnyezetet, de nyelvileg nem dramatizálja túl a mondandót, s épp ezzel válik a kötet igazán hitelessé. A Bevezető tanulmányok végén olvashatók a forrásközlés szempontjai és azon mód szertani alapelvek leírása, amelyek lehetővé teszik a 94 közölt forrás és forrásrészlet szakszerű olvasását és értelmezését. A források számos közgyűjtemény anyagát tartalmazzák (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest Főváros Levéltára, Krúdy Gyula Városi Könyvtár – Várpalota, MNL Fejér Megyei Levéltára, MNL Pest Megyei Levéltára, MNL Országos Levéltára, MNL Veszprém Megyei Levéltára, Székesfehérvár Városi Levéltár
