Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tengely Adrienn (összeáll., bev. és jegyz.): Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok (Bartók Béla)
1183 TÖRTÉNETI IRODALOM kormányzásának és hivatalainak, a hivatalos ügyintézésnek, az egyházközségi igazgatásnak, az egyházi vagyon kezelésének ilyen aprólékos szabályozása, de nem szabad elfelejtenünk a források olvasása során, hogy az egri főegyházmegyének 1942-ben 245 plébániája és több mint 800 000 katolikus felekezetű híve volt. A határozatok között is vannak hitbuzgalmi szabályok (például a szentségekről vagy a szertartáskönyvekről), de a korszak társadalmát jobban jellemzik – és talán az időszakot kutató történészeket is jobban érdeklik – a papok társadalmi tevékenységéről vagy az iskolaügyről szóló rendeletek. Ezenkívül a 130. pont 2. bekezdése arra buzdította például a plébánosokat, hogy vegyenek részt híveik gazdasági és szövetkezeti szervezeteiben, és ma is aktuálisnak tűnik a műemlékekről történő gondoskodás vagy az egyházi alkalmazottak tevékenységének pontos meghatározása. Az 1942. évi egri zsinat esetében is előbb az előkészítéssel foglalkozó 13 dokumentummal ismerkedhetünk meg, és kereshetjük ezekben a már Magyarországot is érintő háború hatását. Az is elgondolkodtató, hogy ez a gyűlés már csak egy napig tartott, bár az előző is csak két napos volt, és neobarokk pompája is visszafogottabbnak tűnt. Az viszont fontos körülmény, hogy e későbbi zsinat idején Szmrecsányi érsek már 92 éves volt, ezért az általános érseki helynök, vagyis a helyettes jogkörét pontosan körül kellett írni. Az 1942-es jogszabályok terjedelme nem sokkal rövidebb a korábbinál, és majdnem ugyanazokra a területekre vonatkoznak, mint 1931-ben, de néhány különbség mutatja, hogy 11 év után milyen új jelenségekre kellett reagálnia a zsinati atyáknak. A papság politikai tevékenységét ugyan ezúttal is homályosan szabályozták, de megjelent a tábori lelkészek tevékenységének alaposabb ellenőrzése, valamint fontosabb lett a felekezeti elkülönülés hangoztatása, illetve a szélsőséges eszmék és mozgalmak terjedése miatt erőteljesebben támogatták a papok társadalmi tevékenységét az iskolán kívüli nevelésben, például a levente mozgalomban is. Különösen fontos volt, hogy a zsinati rendelkezések szerint a klerikusoknak úgy kellett a vallás által kijelölt úton vezetni a híveket, hogy azokat túlzott szigorúsággal ne idegenítsék el. Az is sajátosnak látszik, hogy a kevert felekezetű egri főegyházmegyében mindkét zsinaton aprólékosan rendezni kellett a vegyes házasságok egyházjogi hátterét, mert ezekből sok bonyolult vita származott, amelyek a korszakban az egyházak közötti konfliktusokat szaporíthatták. A különféle egyházi szolgáltatásokért kért stóladíjak rendezése és részletezése pedig – a források szerint – az alsópapság kiszámítható és állandó jövedelemkiegészítését szolgálta. Tartalmi szempontból az 1848-ra tervezett, de végül össze nem hívott egyházmegyei zsinat forrásainak közlése és az 1996. évi zsinat három dokumentumának megjelentetése – véleményem szerint – nem tartozik szorosan a kötet témájához. Címében sincs semmiféle utalás ezekre, így közlésük nélkül is kerek egész munka jött volna létre. A forrásgyűjteményt angol és német nyelvű összefoglalás, számos hasznos információt tartalmazó Függelék , valamint a korabeli és az aktuális magyar és latin nyelvű szakirodalom felsorolása gazdagítja. A szöveg minél szélesebb körű értelmezését szolgálja a 435 lábjegyzet, és bölcs döntés volt a Fogalomtár elhelyezése is a munka végén, hiszen a sajátos egyházi kifeje zések pontos definíciójának ismerete nélkül nehézkes lenne a szöveg értelmezése. Hasonlóan lényeges kiegészítés a forrásokhoz tartozó kánonok hosszabb gyűjteménye, de találunk rövidítésjegyzéket, személynévmutatót, helynévmutatót és tárgymutatót is. Talán csak egy olyan korabeli térkép hiányzik, amely pontosan bemutatná az egri egyházmegye két világháború közötti beosztását (például az esperesi kerületek átláthatósága miatt). Végeredményben Tengely Adrienn forrásgyűjteménye fontos és hasznos munka, amely hozzájárul az egri főegyházmegye és a magyarországi római katolikus egyház két világháború közötti történetének még árnyaltabb és még részletesebb megismeréséhez. Bartók Béla
