Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Helmut Rumpler (szerk.): Die Habsburgermonarchie 1848–1918. Band XI. Die Habsburgermonarchie und der Erste Weltkrieg. 1. Teilband: Der Kampf um die Neuordnung Mitteleuropas (Pollmann Ferenc)
1180 TÖRTÉNETI IRODALOM Terjedelmi okokból a XI/1. részkötetet (Teilband) két részre (Teil) osztották: ezek a köny nyebb kezelhetőség érdekében fizikai értelemben is két különálló könyvben kaptak helyet. Közülük az első A balkáni konfliktustól a világháborúig címet kapta, ami némileg megtévesztő, mivel az itt közölt tanulmányok egyáltalán nem csak a háború közvetlen előzményiről, illetve kirobbanásának körülményeiről szólnak. Ez utóbbi témaköröket az első fejezet (Az európai béké től a világháborúig) három dolgozata tárgyalja. Günther Kronenbitter a háború politikai és kato nai előkészítéséről ír, Hew Strachan pedig a júliusi válságot elemzi. Itt található még Manfried Rauchensteiner tanulmánya is az első világháború – Pierre Nora-i értelemben vett – emlékezethelyeiről (Gedächtnisort). Érzésem szerint ennek a dolgozatnak a helyét a szerkesztőnek nem igazán sikerült megtalálnia – ráadásul maga a tanulmány csak kisebb részben szól arról, amit a szerzője címként megadott, és inkább egyfajta rövid összefoglalása a kétfejű sas halálának. A második fejezet Martin Moll írásával kezdődik a háború mentális előkészítéséről. Ezt követi Rudolf Jeřabek A katonai potenciál és a háború menete 1914–1918 címmel tömören ismerteti a világhá ború katonai történetét. Lutz Musner a frontélet hétköznapjairól ír, Erwin A. Schmidl pedig a háború totálissá válását elemzi. A harmadik fejezet Gazdasági kimerülés és kulturális változás cím alatt öt tanulmányt tartalmaz. Mark Cornwall a hátország moráljáért az állami propaganda eszközeivel folytatott küzdelmet elemzi, Wolfgang Maderthaner és Alfred Poser pedig a háború kulturális hatásait, a háború freudi értelemben vett „csalódását” vizsgálja. Tamara Scheer a háborús gazdaság, Anatol Schmied-Kowarczik a háború okozta gazdasági kimerülés, míg Pogány Ágnes az osztrák–magyar világháborús pénzügypolitika áttekintését kínálja az olvasónak. A második, A soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchiától a nemzetállamok új Európájáig címet viselő kötet alapjában véve két fő részből áll. Az elsőt a szerkesztő a birodalom egykori nemzetiségeit képviselő szakembereknek ajánlotta fel arra, hogy mutassák be a világháború korát etnikai nézőpontból. A német fejezetet Holger Afflerbach, a magyart Szabó Dániel, a csehet Ivan Šedivý, a szlovákot Dušan Kováč, a románt Răzvan Pârâianu, a lengyelt Piotr Szlanta, az ukránt Harald Binder, az olaszt az Elena Tonezzer – Stefan Wedrac szerzőpáros, a délszlávot Marco Troglić, míg a birodalomban élő zsidóságét Marsha Rozenblit jegyzi. A második rész a sejtelmes Az árapály változása (Gezeitenwechsel) címet kapta és négy fejezetből áll. Lothar Höbelt írta meg Ausztria–Magyarország világháború alatti külpolitikájának történetét, Ress Imre a birodalom Lajtán inneni, Helmut Rumpler pedig a Lajtán túli felének 1914– 1918 közötti politikatörténetét foglalta össze. Végül Arnold Suppan a Habsburgok államának felbomlását és a világháborút lezáró magyar, illetve osztrák békeszerződést mutatja be. Érdekes összevetésre kínál alkalmat a jelenkor másik hasonló volumenű, az első világháború történetével foglalkozó vállalkozása, a Cambridge University Press (CUP) által 2014-ben publikált és a Yale egyetem professzora, Jay Winter által szerkesztett The Cambridge History of the First World War. Valójában a két mű összehasonlítása sántít: a CUP munkája eleve nem zetközi szerzőgárdát mozgósított, és az első világháborút világtörténeti kontextusban tárgyalta, a bécsi akadémia vállalkozása viszont alapvetően osztrák történészeket foglalkoztatott, akiket néhány külföldi – főként az egykori dunai monarchia utódállamaiban tevékenykedő – szakember egészített ki, a tanulmányok pedig kizárólag Ausztria–Magyarország első világháború alatti történetét dolgozták fel. A két vállalkozás mégis összemérhető abból a szempontból, hogyan lehet jól megválogatott tematikájú történeti tanulmányok segítségével a lehető legsokoldalúbban bemutatni a világháborút. Az összevetés tehát ez esetben arra vonatkozik, hogy a szerkesztők mely témaköröket találták fontosnak, illetve alkalmasnak arra, hogy a belőlük készült tanulmányok segítségével megfelelően plasztikus kép legyen kialakítható a vizsgálandó korszakról – jelen esetben az első világháborúról. A tételes összehasonlítás nyilván értelmetlen: a Cambridge History szerkesztője harmadával nagyobb terjedelemmel, és ennek megfelelően jóval több szempontú elemzéssel gazdálkodhatott. Ám az így is szembeötlő különbség, mennyivel több teret szánt Jay Winter a háború hadieseményeinek: a munka egyharmadát kitevő teljes
