Századok – 2017
2017 / 5. szám - KRÓNIKA - Gyóni Gábor: Nemzetközi konferencia az orosz forradalom 100. évfordulóján
1176 NEMZETKÖZI KONFERENCIA AZ OROSZ FORRADALOM 100. ÉVFORDULÓJÁN negatív álláspontra helyekedtek. Az alábbiakban csak néhány jelentősebb, érdekesebb előadás szemlézésére nyílik lehetőség, a konferencia teljes anyaga remélhetőleg a közeljövőben megjelenő kötetben lesz olvasható. Krausz Tamás (ELTE BTK, Bp.) az emlékezetpolitikai buktatókra és manipulációkra hívta fel a figyelmet, melyek a napi aktualitásokhoz igazítva kívánják értelmezni a történelmet, vagy mellőzve minden szociológiai és társadalomtörténeti alapot, összeesküvések és konspirációk eredményeként láttatják a történelmi folyamatokat. Például a „Lenin, a német kém”, „a forradalom puccsként való félremagyarázása” nem ad választ arra, miért álltak mégis nagyobb tömegek a bolsevikok mögött, mint velük szemben; hogyan tudtak győzni a vörösök az évekig tartó polgárháborúban és a Szovjet-Oroszország ellen irányuló külföldi intervenció fölött; miért nem a fehérek győztek; miért tudott a szovjet Vörös Hadsereg többször annyi katonát mozgósítani, mint a fehérek (s ami a döntő, az akkori oroszországi társadalom mintegy négyötödét kitevő parasztság miért inkább a vörösökhöz húzott, mint a fehérekhez)? Sheila Fitzpatrick (University of Sidney) előadásában a mai oroszországi emlékezetpolitikát tárgyalta. Noha az angolszász történetírás meghatározó alakjai is úgy vélik, az 1917-es orosz forradalom új irányt adott az egész emberiség történetének, a mai hivatalos orosz emlékezetpolitika talán meglepő módon tartózkodóbb a forradalom megítélésében. Fitzpatrick szerint a jelenlegi oroszországi rendszer számára vonzóbb a „nemzetépítő”, Nagy Péterhez hasonlóan erőszakkal modernizáló Sztálin, mint a „forradalmi”, a cári családot kivégeztető, az egyházat üldöző Lenin, akinek a politikája – elsősorban Oroszország föderális átalakítását értve ez alatt – úgymond időzített bombát léptetett működésbe, a detonáció pedig 1991-ben következett be. A mai konzervatív oroszországi politikai elit véleményét tükrözik Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter szavai, miszerint a forradalmak mindig véresek és rosszak, szétrombolják a társadalmakat és erkölcsöket, megosztást szülnek. Lars T. Lih (McGill University, Montreal) az áprilisi tézisek meghatározó szerepével kapcsolatban fejtette ki szkeptikus álláspontját. Véleménye szerint vitatható az a nézőpont, miszerint Lenin áprilisi tézisei valamiféle jelentős politikai innovációt képviseltek volna; hogy az mintegy megalapozta volna a permanens forradalom álláspontját; hogy az áprilisi tézisek megdöbbentették volna a régi, marxista bolsevik vezető gárdát; hogy szakítást jelentettek volna a petrográdi bolsevikok „félig mensevik” politikájával; hogy Lenin számára a tézisek egy nehéz harc nyitányát jelentették volna a pártvezetésért folytatott küzdelemben; s hogy a tézisek elengedhetetlenül szükségesek voltak az októberi győzelemhez. Lih szerint tehát az áprilisi tézisek nem jelentettek radikális irányváltást az „óbolsevizmushoz” (Old Bolshevism) képest, s ehelyett az előadó inkább a kontinuitást hangsúlyozta.
