Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1092 a pénzügyek központi irányításáért és a pénztári kezelésért egyszerre több személy volt felelős. A főkomornyik, mint a fejedelem bizalmasa, gyakorolt némi befolyást a pénzügyigazgatásra, de a gyakorlati megvalósítás a fejedelmi kincstár vezetőjére várt, aki különböző elnevezésekkel jelenik meg a forrásokban. A prefektusi tisztséget Trócsányi is megemlítette munkájában, de további adatokat nem közölt.14 A forrásokban több formában is megjelenik ez a titulus, 1590-ben sárdi Gyarmati Gergely megnevezésekor a perceptor pro ventuum kifejezést használják, Kakas István 1595-ben hasonló elnevezéssel illeti tisztségét (perceptor proventuum nostrorum fiscalium ). 15 Vásárhelyi Bálint pedig az 1598. évi hatalomváltás előtt viseli a címet, itt a formula a következő: aerarii principis Albensis praefectus . 16 A kincstárt vezető tisztviselő tényle ges hatásköréről nem sokat tudunk az árulkodó elnevezésen túl, miszerint ő volt a fejedelmi jövedelmek pénztárnoka. Valószínűleg ő felelt a gyulafehérvári udvarban őrzött fejedelmi kincsekért, az ő kezéhez folytak be a harmincadok bérletéből származó összegek, és közvetlenül a kincstárba kerültek az egyéb jellegű adók is.17 A szorosabb értelemben vett pénzügyigazgatáson túl a pénztárnok ellenőrzési funkciót is ellátott a fejedelmi számvevőkkel közösen. Együtt számoltatták el többek között a harmincadokat bérlő Zok Péter kolozsvári polgárt, és arra is volt példa, hogy a nemesércbányákat árendába kapó személyeket is joguk volt ellenőrizni. 18 A fentiekben elmondottak alapján – Trócsányi véleményével ellentétben – feltételezhetjük azt, hogy a 16. század végén a fejedelmi udvarban működött egy kincstári iroda, amelynek vezetője a kincstár prefektusa volt. A kincstári iroda 14 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 332. 15 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. 1581–1602. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Tamás – Rácz Etelka – Szász Anikó. (Erdélyi Történelmi Adatok VII. 3.) Kolozsvár 2005. 348. Kakas István tisztségére lásd Veress Endre: Zalánkeményi Kakas István. (Magyar történeti életraj zok 21.) Bp. 1905. 66. 16 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 332. 17 Nem valószínű, hogy a fejedelmi udvarban, hasonlóan a késő középkori magyar királyi udvarhoz, külön tisztségviselők lettek volna megbízva a kincsek őrzésével. Vö. Kubinyi A.: A királyi udvar i. m. 16.; Elsőként Bethlen Gábor idejéből van arra adat, hogy a kincseket őrző tárházak – az egyik Foga ras várában volt – elkülönülnek a pénztárkezelési feladatokat ellátó kincstártól. Lásd Nagy J.: Hid végi Mikó Ferenc i. m. 24–25.; A királyi kamara eredeti jelentésére lásd Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok 124. (1990) 26.; Az adókból befolyó jövedelem adminisztrálására lásd Bethlen Farkas: Erdély története III. Báthory István trónra lépésétől Báthory Zsigmond uralkodásáig (1571–1594). Ford. Bodor András. Bp.–Kolozsvár 2004. 35–36.; A fejedelemség területén beszedett adók kezelése korábban az adófőpénztárnok feladata volt. Lásd Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 306–307.; A tizenöt éves háborúba való belépés után a rendek nyomására rendi fizetőmestert neveztek ki, aki többek között a rendkívüli adókkal is rendelkezett. Lásd uo. 314–315. 18 A harmincad jövedelemmel való elszámolásra lásd Az erdélyi harminczadok utasítása 1591-ből. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 6. (1899) 35–37.
