Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1090 egyéb területeit irányító kormánytanácsnak.4 A bemutatás jórészt az általa is mert instrukciók leírásában merült ki, de alaposabb utánajárással kideríthető, hogy az ismertetett utasítások és rendeletek sora sem teljes. Jóllehet az erdélyi Habsburg-kormányszerveknek rövid idő adatott a 17. század elején arra, hogy a tartomány stabilizációján munkálkodjanak, de valódi tevékenységük feltárása közelebb vihet a megpróbáltatásokban nem szűkölködő korszak alaposabb megismeréséhez. Ember Győző munkájára visszautalva, az erdélyi Habsburg-kormányszervek bemutatását az instrukciók feldolgozásával kell kezdenünk. Trócsányi már említett művében az instrukció alapú közigazgatás-történeti kutatást idejétmúltnak nevezte, hiszen egy hivatal tényleges működését nem lehet kizárólag a számára kiadott utasítás alapján rekonstruálni.5 Ez valóban így van, azonban az erdélyi pénzügyigazgatás korabeli történetének feldolgozásakor mégis vissza kell kanyarodnunk az Ember Győző által alkalmazott módszerhez, ugyanis jelenleg az instrukciókon kívül igen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Az erdélyi pénzügyigazgatás helyzete a 16. század végén Az erdélyi állam pénzügyigazgatásának vizsgálata első ránézésre nem tűnik nehéz feladatnak. Komoly előmunkálatok állnak rendelkezésre, többek között Trócsányi Zsolt is foglalkozott ezzel a témával. Közölte a legfontosabb tisztségviselők listáját, valamint ismertette a szórt forrásanyag alapján a jogkörüket is. Számára a kiindulópont az volt, hogy az erdélyi államigazgatás – beleértve a kincstári-pénzügyigazgatást is – központi szervei a középkori Magyar Királyság központi szerveinek folytatói. Az önálló erdélyi állam területén is egy kincstartó állt a pénzügyek élén, akárcsak a Mohács előtti Magyarországon, és hasonlóan a Habsburg Birodalomba integrálódott Magyar Királysághoz, Erdélyben is „elsorvadt” ez az intézmény az idők folyamán, és helyét egyéb hivatalok vették át. 6 Az általa közölt adatok szerint a Báthory-korszakban szinte folyamatosan be volt töltve a kincstartói poszt, sőt arra is akadt példa, hogy egy évben két kincstartót is kineveztek.7 Mindezek alapján úgy tűnhetne, hogy a kincstartói tisztség egy fontos, komoly befolyással bíró poszt, azonban maga Trócsányi állította a későbbiekben azt, hogy hiába volt kinevezett kincstartó, kincstartói hivatal biztosan nem létezett a korabeli Erdélyben, az iratexpediálást a fejedelmi kancellárián 4 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) Bp. 1946. 423–433. 5 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 10. 6 Uo. 417. 7 Uo. 321.
