Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
MIBŐL LETT AZ ORSZÁGBÍRÓ? 1080 idejéből: egy bizonyos Egyed 1198-ban Konstancia királyné udvarispánja volt. 93 Ha az azonosítás helyes, akkor az még további kérdőjeleket vet fel: ugyan mi dolga lehetett egy királynéi udvarispánnak orosz kereskedők és a Borsod megyei Szalonta94 közrendbeli népeinek ( rustici ) perében? A királynéi udvarispán a királynéi népek felett gyakorolt joghatóságot a 13. század folyamán,95 és nincs okunk azt gondolni, hogy az előző évszázad legvégén ez merőben másként lett volna, és nem a királynéi birtokok és népek kapcsán kellett volna eljárnia. Hogy ezek a szalontai parasztok nem a királyné népei voltak, arra elsősorban nem a források ez irányú hallgatása utal (abszurd is lenne elvárni, hogy részletesebb ismereteink legyenek a 12. század végi királynéi birtoktestekről),96 hanem a birtok sorsa. A megvádolt támadók ugyanis elvesztették földjeiket, és azok a mondott kereskedőkhöz kerültek, akiktől Boleszló váci püspök vásárolta meg igen magas összegért: 82 márkáért. Márpedig a királynéi népek birtoka nem veszhet csak úgy el egy perben, hiszen az nem az övéké, hanem a királynéé, és hogy végül egy főpap vásárolta meg, mutatja, hogy Konstanciának nem volt köze azokhoz az emberekhez és falujukhoz. Márpedig ha nem királynéi népek voltak, csak egy lehetséges megoldás adódik: Egyed udvarispán nem hivatalból lett az ügy bírája, hanem azért, mert erre jelölték ki. Vélhetően az udvarban tartózkodott a kereskedők panasztételének idején, és Imre király neki adta át a pert. Vagyis ebben az esetben sem beszélhetünk hivatalból bíráskodó udvarispánról – már amennyire tisztán láthatunk ebben az ügyben. E szemle után már kirajzolódik, hogy az udvarispán a királyi udvarban és a magánbirtokokon eredendően egy gazdasági feladatokat végző személy volt. A vármegye kapcsán inkább csak sejthetjük ezt, mindenesetre feltűnő, hogy a korai, megyei udvarispánokra vonatkozó adatoknál rendre a birtokiktatás és az adók behajtása kapcsán tűnik fel a tisztség (a birtokiktatásoknál ugyanakkor poroszlói szerepben találjuk, ami nem hivatali, hanem alkalmi megbízásokra utal). Egyvalamivel mindenesetre nem találkozunk a 12. században, de még a 13. század legelején sem: hivatalból bíráskodó udvarispánnal, sem a királyi udvar, sem az alsóbb igazgatás szintjén. Valószínű, hogy az a vélekedés, miszerint a megyei udvarispán már a 12. század elejétől fogva eredendően az ispán bírói helyettese volt, nem más, mint a 13. századi adatok visszavetítése száz évvel 93 Egidio curiali comite regine – MNL DL 40 001. (pontatlan kiadása: CD II. 344–346.); Zsoldos A.: Archontológia i. m. 65. vö. uo. 473. jegyz. 94 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 1963. 804. (ma Hejőszalonta) 95 Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 93–96. 96 Borsod megyében egyébként a 13. században voltak királynéi birtokok, bár nem nagy számban, ugyanakkor Szalonta tudomásunk szerint nem tartozott közéjük (Zsoldos A.: Királyné i. m. 30.; Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 804.).
