Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Kurucz György: Peregrinatio oeconomica. Georgikoni tanárok nyugat-európai tanulmányútjai a 19. század első évtizedeiben
KURUCZ GYÖRGY 1011 különössen ajánlott. Ő Nagysága nem tsak boldogult Attya erántam volt szándékát tellyesítette, hanem azt nagyobb idöre ’s térreis kiterjeszteni kegyes volt.” 9 A Gericset követően útjára bocsátott Lehrmann utóbb maga is hangsúlyozta, hogy az alapító eredeti szándékának megfelelően járt el az örökös, midőn 1820. július 26-án útnak indulhatott. 10 Magától értetődően a két fiatalember európai útjának eredményessége, így a georgikoni szakoktatásban, s nem mellékesen a Festetics birtokok későbbi gazdálkodási gyakorlatában is adaptálható eljárások, technológiai ismeretek regisztrálása és közvetítése érdekében komoly előkészületeket kellett tenni. Jóllehet a „Grand Tour” hagyománya, melyet a 17. század második felétől a főnemesi, vagy tehetős polgári ifjak tanulmányainak elengedhetetlen részeként tartottak számon, illetve a hazai protestáns értelmiség fiatalkori külföldi egyetemjárása is elvben mintát adhatott az előkészületekhez, Gerics és Lehrmann nyugat-európai utazása mindenképpen különleges vállalkozásnak tekinthető. A kora újkori utazási gyakorlat és a 16. század második felétől megjelenő művek az ars apodemica vonatkozásában gondolkodási mintát, integrált utazáselmé leti tudományt közvetítettek, azonban a 18–19. század fordulójának időszakát tekintve, különösen a két keszthelyi tanár intézményi, előképzettségi hátterének vonatkozásában eleve más motivációs és célrendszerek érvényesültek, mint például az idegen és/vagy hazai föld, az idegen és hazai népesség viszonyainak, karakterének deskriptív megjelenítése, összevetése, dichotómiájának problematikája.11 Aligha kétséges, hogy e két tanulmányút technikai előkészü leteinek kritériumai, s ennek megfelelően a minél teljesebb hasznosítás információs feltételrendszere számos egyezést mutat a Friedrich Christoph Nicolai (1733–1811) 1781-ben tett németországi és svájci útjáról közzétett tizenkét kötetes művének bevezetőjében foglaltakkal. A „Gemeinnützigkeit”, így többek között a gazdasági összehasonlíthatóság érdekében Nicolai leszögezi, hogy eleve meg kell határozni az útvonalat, a felkeresendő helyeket, az eltöltendő időt, listát kell összeállítani a felkeresendő személyekről, információkat kell gyűjteni a rendelkezésre álló kézikönyvekből, útleírásokból. Az út során útinaplót kell 9 OSZK Kt Quart. Hung. 3227/1 fol. 4. Alfortban működött, az École Royale d’Économie Rurale et Vétérinaire. Festetics László örökségéhez lásd Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósság kezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820–1830). Századok 150. (2016) 535–584. 10 Lehrmann keszthelyi tanulmányait követően a Batthyány birtokokon, Ruszton gyakornokoskodott. Az alapító halála után rendelte Bécsbe az örökös. MNL OL P 279 Ügyiratok 1822. 130. d. Ternio III. fol. 81. 11 A kérdés átfogó elemzéséhez lásd Justin Stagl 1995-ben kiadott, A History of Curiosity. The Theory of Travel 1500–1800. című művének átdolgozott és kibővített német nyelvű kiadása vonatkozó részeit. Justin Stagl: Eine Geschichte der Neugier. Die Kunst des Reisens 1550–1800. Wien–Köln–Wei mar 2002., különösen 94–102.
