Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Sz. Kristóf Ildikó: Alexander von Humboldt és Magyarország. Egy romantikus természettudós jelentősége a magyarországi egyetemes néprajzi érdeklődés kibontakozásában
ALEXANDER VON HUMBOLDT ÉS MAGYARORSZÁG 998 Az idézett leírásokban az a jellegzetes Magyarország-reprezentáció típus érhető tetten, amelynek megfelelően országunk nem más, mint nagyjában-egészében puszta, térben egymás után következő puszták sora . Humboldt munkáinak óriási európai popularitása minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy ez a reprezentáció-típus széles körben elterjedjen és legitimációt nyerjen a 19. század során. Az a tény ugyanakkor, hogy Humboldt tárgyalásaiban rendszeresen beillesztette Alföldünket más hasonló európai, illetve más kontinenseken fekvő hasonló tájak sorába, szintén figyelmet érdemel. Azt jelzi ugyanis, hogy ennyiben mi is része voltunk az úgynevezett foyer-koncepciójának. A foyer Humboldtnál körül belül „szülőhazát”, „elterjedési területet”, „központot” jelentett, s a természet különböző megjelenési formáinak egyik Darwin előtti magyarázatára vonatkozott. Humboldt az élővilág, a fajok elterjedése tekintetében a poligenezis híve volt: számos korabeli természettudóssal együtt úgy gondolta, hogy a Teremtés nem egy egyszeri aktus volt, hanem több különböző, vagyis a növény- és állatfajok nem egyetlen központból vándoroltak szét, hanem többször, több helyen is „megalkottattak”. Ennek megfelelően alakultak ki a több kontinensen megtalálható azonos tájtípusok is.37 Ami az embereket illeti, Humboldt szerint ők is így hoz hattak létre „civilizációs” központokat, többet is egyszerre. Bár ebben a kérdésben inkább az úgynevezett monogenezis talaján állt, vagyis úgy vélte, hogy egyetlen ősi fajból alakult ki a többi rassz, mégpedig az őket ért eltérő környezeti hatások következtében. Humboldt ezen a téren ugyanakkor már nem a Genezis re (Noé fiainak, Sémnek, Hámnak, és Jáfetnek a kultúraterjesztő szerepére) hivatkozott, mint számos természettudományos érdeklődésű elődje és kortársa, hanem az újabb német, angol és amerikai embertani megközelítésekre: Johann Friedrich Blumenbachra, majd James Cowles Prichardra (1786–1848) és Samuel George Mortonra (1799–1851). Mindenesetre, sem a monogenezis, sem a poligenezis hipotézise nem zárta ki a vándorlás lehetőségét sem a fajok, sem a „civilizációk” esetében. Ezt tanúsít ják Humboldtnak a magyar nyelvvel kapcsolatos elképzelései. Mint említettem, Humboldt legtöbb Magyarországra és a „Madjar”-okra történő hivatkozása ame rikai vonatkozású munkáiban található. Ennek a legfőbb oka az, hogy nyelvün ket mintegy bizonyítékként vélte felhasználni egyik alapvető hipotézise igazolására, amely Amerika benépesülésével volt kapcsolatos. José de Acosta, spanyol jezsuita misszionárius és tudós úttörő munkássága nyomán – és azt hivatkozottan felhasználva – Humboldt is úgy vélte, hogy az Újvilág migráció útján népesült be, s hogy az amerikai indiánok ősei Ázsiából vándoroltak át Amerikába. Ezek 37 A foyer pre-darwiniánus elképzeléséről átfogóan lásd Blanckaert, C.: Géographie et anthropologie i. m. 665.
