Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
KÖZLEMÉNYEK Gyöngyössy Márton FŐÚRI PÉNZVERÉSI JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON A magyar középkor folyamán a pénzverés joga mindvégig uralkodói felségjognak számított. A legválságosabb időszakban sem kerülhetett sor arra, hogy a magyar uralkodó helyett vagy mellett bárki is autonóm pénzverési jogra tehessen szert. A pénzkibocsátással kapcsolatos engedélyek mindig a király nevében folytatott pénzverésre vagy külföldi pénzek hazai utánvereteinek kibocsátására szóltak, ezért ezekben az esetekben nem egyfajta szuverenitást kifejező autonóm pénzverési jogról (még kevésbé magánpénzverésről), hanem pénzverési jogosultságról kell beszélnünk. Ahogy Huszár Lajos fogalmazott a szerb despota által elnyert nagybányai (1411) és a német lovagok által birtokba vett nagyszebeni pénzverés (1430) kapcsán: „Senki sem kételkedik abban, hogy úgy Nagybányán, mint Szebenben, illetve Brassóban királyi pénz került kiverésre és a rác fejedelem, illetve a német lovagok csak a jövedelmet élvezték a pénzverésből, de semmi esetre sem vertek saját nevükre vagy címükre külön pénzt.”1 Ez a jelenség tapasztalható a nyugati határsávban tevékeny főurak számára, az 1459 végén, 1460 elején kiadott pénzverési engedélyek esetében is, egyetlen lényeges különbséggel: az engedélyt nem a magyar király, hanem III. 1 Huszár Lajos: A segesvári pénzverő Zsigmond korában. Numizmatikai Közlöny 40. (1941) 30-31. A magyar király pénzverési felségjoga és pénzverési jogának kizárólagossága már a 12. századi nyugati megfigyelőknek, így Freisingi Ottónak (1147) is feltűnt: „...ebben a nagy kiteijedésű országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni vagy vámot szedni.” (Gombos F. Albin fordítása): Szent Istvántól Mohácsig. Források a középkori Magyarországról. Összeállította: Blazovich László - Kristó Gyula - Makk Ferenc. A bevezetőt írta és a kötetet szerkesztette: Blazovich László. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 6.) Szeged, 1994. 71. A pénzverést uralkodói felségjogként a magyar jogtörténetben először, írásban az 1405. április 15-én kelt dekrétum XVIII. törvénycikke deklarálta: Decreta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns. 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döiy additamenti auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 11.) Bp. 1976. (a továbbiakban: DRH) 206-207. Ennek előzményeként említhetjük az 1298. évi törvény szabályozását, a XXXVII-XL. törvénycikkekben: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. (reprint: Bp. 2011.) 195. A pénzverési felségjogról máig a legalapvetőbb összefoglalást — a római jog vonatkozó szabályozása, valamint a német és a francia nyelvterület pénztörténete alapján — Arnold Luschin von Ebengreuth írta: Allgemeine Münzkunde und Geldgeschichte des Mittelalters und der neueren Zeit. (Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte. Abteilung V: Hilfswissenschaften und Altertümer.) München-Berlin, 1904. 193-212.
