Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 657 Az áttekintést a grafológus Bánáti Fischer Árpád 1940-ben saját kiadásban megjelent könyvecskéjével zárnám, amely — a korszellem kihívásaihoz a maga módján igazodva — a kazárelmélet terén állt elő új hipotézissel: miután újfent elbeszélte a magyarokkal „teljes életközösségben” élő zsidó kabarok részvételét a honfoglalásban, Kohn Sámuel verziójával szöges ellentétben kijelentette: a zsidó vallásra tért „kazár nép sémi eredetű lehetett”. Erre nézve a „belső bizonyíték”, vélte Bánáti Fischer, „az a teljesség, amellyel Mózes vallását felvette és magába olvasztotta”, hiszen a „biológiai gondolkozás [...] biztosra veszi, hogy egyén vagy népközség csak olyasvalamit fogad és olvaszt magába, amihez születéstől fogva átöröklött sajátos alkati hajlamossága van”.104 Kohn Sámuel kazárelméletének mindazonáltal néhány zsidó bírálója is akadt - „zsidó” alatt itt olyan szerzőket értek, akik írásaikat felekezeti kiadványban publikálták, illetve zsidóként szólaltak fel. E három kritikus, Büchler Sándor, Csetényi Imre és Marton Ernő közül az első mondható a legalaposabbnak. A korszak „doktor-rabbijai” közül tudományos munkáiban egyedüliként szinte kizárólag történelemmel foglalkozó, 1897-től Auschwitzba deportálásáig keszthelyi főrabbiként szolgáló Büchler Sándor A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig címmel 1901-ben kiadott könyvében a kazárkérdést a budai zsidók eredetének tárgyalásakor vetette fel. A körültekintő forráskritikára alapozott bírálat legfontosabb pontjai: semmi sem bizonyítja, hogy a magyarokhoz csatlakozott kabarok közül egyesek áttértek a zsidó hitre; valószínűtlen, hogy a kazárok szomszédságában élő magyarok egy része ez utóbbiak hatására zsidó vallásra tért; a zsidókra vonatkozó kútfők teljes hiánya a honfoglalást követő kétszáz év során nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy a magyarokkal jogegyenlőségben és bensőséges viszonyban éltek. Büchler konklúziója: „Magyarország és Buda első zsidó gyarmatosai nem zsidó hitű magyarok s kabarok, hanem Németország és a nyugati szláv tartományokból bevándorolt zsidók voltak.”105 A Magyar-Zsidó Szemlében huszonkilenc évvel később megjelent rövid tanulmányában a történetírás mellett az Országos Rabbiképző Intézet alsó tagozatán oktató Csetényi Imre a kazár kagán és udvara zsidó hitre térését kortársaihoz hasonlóan nem vitatta; azt sem, hogy a kazár vezetőréteg áttérése megelőzte a kazárok egyik törzsét alkotó kabarok csatlakozását a magyarokhoz. Tagadta viszont, hogy kabarok között zsidó hitűek is lettek volna. A rendelkezésre álló források, legfőképpen Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztésében A magyar honfoglalás kútfői címmel 1900-ban megjelent forráskiadvány alapján és a gondolatot korábban már megfogalmazó Török Pál nyomában úgy vélte, a kazár birodalomban a kabarok a muzulmán hitet követő katonasághoz tartoz-104 Bánáti Fischer Árpád,-. Magyar-zsidó vonatkozások. Dr. Fischer Árpád, Bp. 1940. 7., 10-11. 105 Büchler Sándor-. A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Bp. 1901. 15-24. Az idézet a 24. oldalon. Büchler bírálatát Kohn Sámuel nem vette zokon. Büchlernek az IMIT pályadíjára beadott kéziratáról szóló jelentésében ugyan megjegyezte: „egyes adatok [...] olykor nincsenek kellően felhasználva, vagy — a mi persze felfogás dolga — helyesen megvilágítva”, de a kéziratot „feltétlenül” kiadásra ajánlotta. Büchler munkája, írta Kohn, „valóságos Standard work”. Jelentés a Tenczer-féle pályadíjról. In: Évkönyv. 1901. Szerk. Bánóczi József. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Bp. 1901. 377.
