Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Pál Lajos: Kiadatlan dokumentumok Berlász Jenő (1911-2015) hagyatékából: Berlász Jenő: Emlékeim a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézetéről; Dokumentumok; Berlász Jenő: Búcsúbeszéd Hajnal István ravatalánál
KIADATLAN DOKUMENTUMOK 1215 3. MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET BUDAPEST VIII. ESZTERHÁZY UTCA 26. 131/1944. szám Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Nagyméltóságodnak folyó évi szeptember hó 15-én kelt 67.106/1944-IV. 3. szám alatt hozzám intézett felhívására van szerencsém a következő véleményes jelentést nyilvánítani: Dr. Lederer Emma ahhoz a történész-generációhoz tartozik, mely az 1920-as években került ki a budapesti egyetemró'l, s amely az elsó' világháború idején nagymértékben lehanyatlott történetírást korszerű színvonalra emelni volt hivatott. Domanovszky Sándor professzor Magyar Műveló'déstörténeti Intézetének az említett évtizedben kétségtelenül legkiválóbb tagja volt. Első azok között, akik Domanovszky vezetése alatt megkezdték a magyar gazdaságtörténelemnek kiadatlan forrásokra támaszkodó feltárást. Lederer a számára kijelölt igen komplikált doktori tézis kidolgozásában rendkívüli formális készségekről és kultúráról tett tanúságot. Jellemző, hogy professzora méltónak ítélte a tanítvány ezen első munkáját (Régi magyar űrmértékek) a Magyar Történelmi Társulat színvonalas folyóiratában, a Századokban való közzétételre, Lederert pedig a magyar állam többszöri kül- és belföldi ösztöndíjával való kitüntetésre. Az egyetemről kikerülve, Lederer — bár sem tanári, sem tudományos tisztviselői álláshoz nem jutott — példaszerű idealizmussal dolgozott tovább. Mindig olyan feladatokat tűzött maga elé, amelyeknek kidolgozása elsőrangú tudományos szükségletet jelentett, amelyekre azonban közepes tehetségek nem vállalkozhattak. Nem a könnyű sikereket kereste, hanem a tudományos közérdeket nézte. Ilyen kiválóan hasznos munkát végezett, amikor az új történetszemléleti és módszertani irányzatok útvesztőiben tétovázó s erőiket meddő vitákra pazarló gazdaságtörténészek számára az akkori modern külföldi (német, francia, angol) szakirodalom eredményeit bemutatva határozott vonásokkal vázolta fel a magyar gazdaságtörténelem igazi problémáit s programját. Bármennyire lelkes propagátora is volt a haladottabb külföldi szakműveltségnek, mindig megmaradt a magyar realitások talaján. Kitűnő történeti érzéke és anyagismerete képessé tette őt arra, hogy a legnagyobb külföldi szaktekintélyekre alapozott véleményekkel szembe helyezkedjék s korrigálja a magyar viszonyokra nem illő, általános európai érvényűnek hitt megállapításokat. így pl. Werner Sombartnak a korai kapitalizmus korszakára vonatkozó tételeiről, melyeket a magyar szakemberek egyértelműen elfogadtak, éles logikával s meggyőző érvekkel kimutatta, hogy azok Magyarország gazdasági fejlődésére más korszakban, más körülmények közt érvényesek, mint Nyugat-Európára. (E tanulmánya a Domanovszky-emlékkönyvben jelent meg.) Hasonló meglapozatlan véleményeket döntött meg „A középkori pénzüzletek története Magyarországon” c. munkájában. Észrevételeit, megállapításait, korrekcióit a magyar szaktudósok mindenkor a legnagyobb figyelemre méltatták.
