Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sebők Richárd: Professzionalizáció az igazságszolgáltatásban a 18. században a Királyi Kúria köznemes bíráinak példáján
PROFESSZIONALIZÁCIÓ AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN A 18. SZÁZADBAN 953 II. Áttérve az egyetemi tanulmányokról a bevezetésben megfogalmazott hipotézis vizsgálatára, megállapítható a — leggyakoribb köznemesi előléptetéseket bemutató — ábráról, hogy a legtöbb alkalommal királyi ülnökből a Hétszemélyes Tábla köznemesi ülnökévé, személynöki ítélőmesterból országbírói ítélőmesterré, valamint az utóbbi pozícióból nádori/helytartói ítélőmesterré nevezték ki a kérelmezőket (ötször-ötször). Ugyancsak látható az ábrán az, hogy az érseki ülnöki és a személynöki ítélőmesteri állásból lehetett a legtöbb féle kúriai státuszba jutni - az egynél többször ismétlődő eseteket figyelembe véve. Gyaníthatóan ennek az is oka lehetett, hogy a királyi táblán az érseki ülnöki, a királyi ülnöki és a személynöki ítélőmesteri pozíciók betöltői voltak a legtöbben, illetve ezek az állások tekinthetőek általában a kúriai karrier kezdő lépcsőfokainak, ugyanis szinte kivétel nélkül a Kúria hivatalán kívülről érkeztek a pályázók. Annak érdekében, hogy a bevezetőben feltett kérdésre adandó válaszhoz közelebb jussunk, vizsgáljuk meg az érseki és a királyi ülnöki állásokból megvalósuló leggyakoribb előléptetéseket. (1. ábra) Látható, hogy a királyi ülnöki pozícióból csak egy hivatal, a Hétszemélyes Tábla köznemesi ülnöki státusza irányba mozdultak el a bírák. Tehát megállapítható: a királyi ülnökök nem kapcsolódtak be a Királyi Tábla hivatali mozgásaiba, azaz vagy megőrizték az állásukat addig, amíg el nem hagyták a Kúriát, vagy a Hétszemélyes Táblára kerültek köznemesi ülnöknek. Hozzájuk képest az érseki ülnökök jobban kapcsolódtak a Királyi Tábla nyújtotta struktúrához. Az érseki ülnökök az adott időszakban alországbíróvá, személynöki ítélőmesterré, vagy királyi ülnökké léptek elő két-két esetben. Példának említhetem a Sáros vármegyei dobói Dobay Károlyt, aki 1764-1768 között volt érseki ülnök a Királyi Táblán, majd 1769-tól egészen 1783-ig alországbíró. Pályájában minden bizonnyal szerepet játszott az a tény, hogy apja, Dobay Zsigmond52 — 1736-ban Sáros vármegye alispánja53 — az 1740-es évek közepén rövid ideig országbírói ítélőmesteri feladatokat látott el, utána pedig közvetlenül a Tiszán Inneni Kerületi Tábla elnöki tisztségét viselte egészen 1759-ben bekövetkezett haláláig.54 Ugyancsak érseki ülnökként kezdte pályafutását jeszeniczei Jankovich Miklós az 1730-as évek fordulóján. Adataim szerint 1733-tól 1741-ig a személynöki ítélőmesteri állást töltötte be, majd a Hétszemélyes Tábla köznemesi ülnöke lett. Jeszeniczei Szunyogh Krisztinát vette feleségül, aki Szunyogh Miklós hétszemélyes táblai köznemesi ülnök lánya volt,55 így valószínű, hogy Jankovich apósának erőteljes támogatásával kezdhette meg kúriai karrierjét. 52 Szluha Márton-. Felvidéki nemes családok. II. kötet. Bp. 2008. 170. 53 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. és Pótlékkötet. (Reprint) Pest 1857-1868. III. 324. 54 Szluha M. : Felvidéki II. 170. 55 Szluha Márton: Felvidéki nemes családok. I. kötet., Bp. 2006. 268. és Uő.: Felvidéki nemes családok. II. i. m. 568.
