Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Dóra: Az ecsedi udvar. Szervitori hivatás és kapcsolatrendszer Báthory István famíliájában
916 KOVÁCS DÓRA laj, Börvély, Kálmánd, Nyírvasvári, Szaniszló és Encsencs.14 15 Ecsedi Báthory István birtokainak túlnyomó része a végvárrendszer stratégiailag különösen fontos területén, a felső-magyarországi főkapitányság határain belül helyezkedett el. Az országbíró kapcsolatát a kassai főkapitánnyal nem csupán azért fontos megvizsgálni, mert gazdag földesúrként a törökkel szembeni védelemben jelentős szerep hárult rá, hanem azért is, mert ennek alapján lehetséges meghatározni katonai szerepvállalását, és így részben szervitorainak feladatait is. A 16. századi török elleni védelmi rendszer Magyarországon szervezetileg két, eltérő típusú, egymást részben átfedő struktúrából állt: a Haditanácstól függő végvidéki és a rendi jellegű, országos, majd 1563-tól kerületi generalátusból.16 A kerületi főkapitányok, illetve a végvidéki generálisok hatásköre és posztja azonban a Magyar Királyság bizonyos területein nem vált el egymástól. A védelmi rendszer ilyen speciális helyzetű színtere volt a felső-magyarországi főkapitányság is, ahol már a kezdetektől egy személy irányította a királyi végvárakat, azok királyi zsoldban álló katonaságát és a rendi hadakat is.16 Az Erdélyi Fejedelemség és Lengyel Királyság vonzáskörében fekvő Felső-Magyarország a század különösen fontos védelmi övezetének számított. Következésképp ecsedi Báthory István főispánságának húsz évében a kassai székhelyű főkapitány posztját döntően császárhű német vagy olasz származású tisztek töltötték be (köztük a magyar történelem olyan ismert személyiségei, mint Ferdinand von Hardegg, Christoph Teuffanbach, Giorgio Basta vagy Giacomo Barbiano Belgiojoso). Préspostváry Bálint volt az egyedüli magyar, aki helyettesként, vagy rövidebb időközökre egyedüli főkapitányként megkapta ezt a tisztséget.17 Az idegen tisztek túlnyomó többségének másik oka, hogy a felső-magyarországi generalátus nemcsak a török veszéllyel szemben védte az országot, hanem az 1570-es évekre kiépített, Szatmár központú tiszántúli főkapitányság révén az Erdélyi Fejedelemség felől érkező támadásoktól is.18 A kassai generális alá rendelt szatmári kapitány mind a régió végvárait (Kálló, Kisvárda, Szatmár, Ecsed), mind a hatásköre alá eső vármegyék hadügyét is irányította.19 A tanulmány tárgyától messzire vezet, ezért alapkutatások híján 14 Ezeken túl az ecsedi vár tartozéka volt még a Szabolcs vármegyei Gyulaj és Máriapócs, valamint a Bihar vármegyei Nagyiéta. L. Végrendelet i. m. 73. Ecsed tartozékairól 1. még: UC Fasc. 13. Nr. 3. és UC Fasc. 13. Nr. 4. Ezek szerint ide sorolhatók még Nyírbátor, Matolcs, Nyíregyháza, Majtény és ecsedi Báthory István kedvelt tartózkodási helye, Tagy is. 15 Erről részletesebben 1. Pálffy Géza: Védelmi övezetek a Tiszától keletre a 16. században. In: In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.: Lengvári István. Pécs 1996. 209-228., Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. (Minta egy készülő' főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”.) Történelmi Szemle 39. (1997: 2. sz.) 257-288. valamint Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História Könyvtár Monográfiák 27.) Bp. 2010. 150-151. 16 Pálffy G.: Magyar Királyság i. m. 153. 17 L. Pálffy G.: Főkapitányok i. m. 18 Kenyeres István: A várbirtok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásban. Katonai elképzelések az egri és szatmári vár ellátására. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás. Eger 2001. 131-181., 168. illetve Pálffy G.: Magyar Királyság i. m.154. 19 Pálffy G.: Magyar Királyság i. m. 154.
