Századok – 2016

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása

AZ 1594. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS 887 A császári követség munkáját nagyban megkönnyítette a két felső kúriá­ban helyet foglaló támogatóik segítsége. A választófejedelmek kollégiumában a katolikus egyházi fejedelmek mellett (Mainz, Trier, Köln) az Oszmán Biroda­lom támadását saját országa ellen is valós veszélyként értelmező szász válasz­tófejedelmi adminisztrátor volt a császári törökellenes politika legfőbb szószó­lója, s látványosan elhatárolódott a protestáns rendek azon kísérletétől, hogy a segély mértékét sérelmeik orvoslásától tegyék függővé.79 A császári diplomácia a fejedelmek kollégiumában is biztosan számíthatott befolyásos támogatókra. Bár az osztrák követeket a török kérdés megtárgyalásá­nak előkészítésére alakult bizottságtól a protestáns rendeknek sikerült távol tarta­niuk — mondván közelről érintett az ügyben —, ennek ellenére Salzburg és Bajo­rország támogatása és legfőképpen befolyása elegendőnek bizonyult a rendek meggyőzéséhez.80 Az udvar politikáját ebben a kollégiumban — a katolikus rendek mellett — a protestáns württembergi herceg is támogatta, aki ennek fejében szere­tett volna megszabadulni az osztrák hűbértől.81 A császári oldal egyetlen jelentős vereségének a Gemeiner Pfennig leszavazá­sa tekinthető. Az előterjesztésben kért adónem megszavazásával kapcsolatos min­den uralkodói elvárás 1594. június 14-én szertefoszlott, amikor a fejedelmek taná­csának ülésén a propozíció kérésének vagy ajánlatának megfelelően Ausztrián kí­vül csak Speyer, Konstanz, Basel, Trient, Brixen, Hirschfeld, Murbach és Prüm, tehát a Habsburg ház politikailag súlytalan egyházi kliensei voksoltak.82 A protestáns rendek számára a birodalmi gyűlés kevés, illetve semmilyen eredménnyel sem járt, amely leginkább különböző saját megfontolásokból ere­dően, az egységes politikai fellépés hiányából adódott. A császári diplomácia törekvéseivel szemben a Német-római Birodalom lutheránus és kálvinista vá­lasztófejedelmei, fejedelmei és városai — a pfalzi választófejedelem köré cso­portosult képviselői a kúriákon belüli katolikus túlsúly miatt — nem tudták érvényesíteni a birodalmi gyűlés előtt kitűzött céljaikat, sérelmeik (Gravami­na) orvoslását: a töröksegély megszavazásának összekötését felekezeti követe­léseikkel, illetve hogy a hozzájárulás megszavazásánál ne a többségi elv legyen a döntő. A gyűlés döntései ellen hivatalos tiltakozást nyújtottak be, amelyben hangsúlyozták, hogy az adó rájuk jutó hányadának csak egy részét, és azt is csak követeléseik teljesítése után hajlandóak leróni. Ehhez azonban olyan je­lentős lutheránus felekezetű rendek sem csatlakoztak, mint Philipp Ludwig neuburgi palotagróf vagy Württemberg, ezért törekvésük már a következő év­ben zátonyra futott, s külön-külön kiegyeztek az uralkodóval.83 Hozzá kell azonban tennem, hogy a protestáns táboron belüli ellentét, egy folyamatosan a birodalmi gyűlés kúriáinak tanácskozásain napirenden lévő lutheránus-kálvi­nista hatalmi harcból táplálkozott.84 79 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 134-135. 80 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 120-127. 81 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 109. 82 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 186. 83 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 139-147., 159-162., 353-354. 84 Kossol, Erika: Die Reichspolitik des Pfalzgrafen Philipp Ludwig von Neuburg. Göttingen 1976. 39-73.

Next

/
Oldalképek
Tartalom