Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása
882 BAGI ZOLTÁN PÉTER állandó tatár támadásoknak kitett Lengyel Királyság támogatásának megszerzéséhez. A birodalmi rendek emellett javaslatot tettek a tatárok, a havasalföldiek, a moldvaiak, a kozákok, továbbá a spanyol király és a perzsa sah (der König der Persia) bevonására is az Oszmán Birodalom elleni háborúba.59 A császári követség július 1-jén adott választ a rendek eló'terjesztésére, amelyben újra felhívta az összegyűltek figyelmét arra, hogy a sikeres harchoz elengedhetetlen hadsereg felállításához és néhány évig tartó ellátásához, valamint zsoldfizetéséhez a Német-római Birodalomnak jelentős mértékben hozzá kell járulnia. A költségek fedezésére azonban az állandóan csökkenő értékű Romzugot nem tartották megfelelőnek. Az évenként megajánlott 16 hónapnyi segély “csak” közel 1 millió rajnai forintot tett ki, “... amiből a borzasztó török hordák megállítására és feltartóztatására, a három említett keresztény táborban, [csak] egy kis számú sereget és [csak] csekély háborúhoz szükséges [eszközt] lehet előteremteni [és] valamilyen mértékben ki is fizetni.”60 Összehasonlításként a császári oldal válaszában kitért rá, hogy a végvárrendszer költségei a hadianyagra, élelemre, hírszerzésre és más elengedhetetlen kiadásokra szánt pénzeket figyelmen kívül hagyva évente több, mint másfélmillió rajnai forint összeggel terhelték meg az udvar költségvetését.61 Ezért az uralkodó a hadak eltartására az első évben gyorssegélyként 30 hónapot igényelt, míg állandó támogatásul az elkövetkezendő évek hadjáratainak finanszírozására a Gemeiner Pfennig elfogadását, jóváhagyását kérte.62 A követelés alátámasztásaként megemlítette, hogy hatalmas támadás készülődik a Magyar Királyság ellen (például Kanizsa — légből kapott — megtámadásáról szóló híradást hozta fel), és ha sikerrel jár, úgy a birodalom védtelenné válik. A védelem további fenntartása azonban szinte lehetetlen segítség nélkül — hangsúlyozta újra a császári követek válasza —, hiszen Magyarország és az örökös tartományok kimerültek, az utolsó birodalmi segély 1587-ben lejárt, s az egyes birodalmi rendek által nyújtott támogatások sem bizonyultak elegendőnek.63 Természetesen a városokkal kapcsolatban kiemelték az irat készítői, hogy “... a jóváhagyásnál elkülönültek az urak rendjétől, vagy saját közölt panaszaik miatt a segítséget függővé akarják tenni, amire egyáltalán semmi okuk. Hanem ezzel szemben sokkal inkább gondolják át, hogy a magyar és az 69 A birodalmi rendek első válasza a császári propozícióra, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 330r-331v. 60 . .hieuon der grausamen Turggischen Volckhmenge, Zum aufhalt vnnd widerstandt in die obberurte drey Christliche Veldtläger, fur ain schlechte anzal Volcks vnd Kriegsnotturff aufbringen, auch wie weitt mit der bezahlung reichen vnnd volgen könne....” A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1594. július 1. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 310r-312r. 61 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1594. július 1. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91.. Föl. 312r. 62 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1594. július 1. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 312r-312v. 63 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1594. július 1. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 313r-314v.
