Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
864 KRASZ LILLA Konklúzió A kameralista diskurzusban a 18. században formálódó abszolutista állam, mint a hatalom hatékony gyakorlásának egy sajátos technikája, olyan mechanisztikus alapokon működő hatalmi szervezetrendszer, amely a mindenkori uralkodó által kijelölt és meghatározott, vagy legalábbis az ő elvárásaihoz igazodó, racionális, ok-okozati összefüggésekre épülő irányelvek mentén „tökéletes gépezetté” alakítható és formálható.109 A formálhatóság és átalakíthatóság igénye, a közjó szolgálatának elkötelezett hatalom rendje tükröződik Mária Teréziának és II. Józsefnek a Habsburg Monarchia tartományaiban és országaiban végrehajtott egészségügyi reformjaiban. A reformok bevezetésének és végrehajtásának folyamata, az egészséggel és betegséggel kapcsolatba hozható humán, szellemi és fizikai erőforrások új rendje összetett jelleggel bírt: egyrészt „mesterséges” rend, amelyet rendeletekben, instrukciókban megfogalmazott normatív szabályok rögzítettek. Másrészt olyan rend, amelyet természetes, megfigyelhető, leírható, nyilvántartásba vehető orvosok, sebészek, gyógyszerészek, bábák, az egészség és betegség állapotainak, s minden ezekkel összefüggő környezeti hatásnak adminisztratív úton történő megismerése, rendszerezése, hierarchizálása határozott meg. Az egészségügyi igazgatásnak ez az orvosi tapasztalatgyűjtést, célirányos megfigyelést az előtérbe helyező, valójában a 18. század utolsó harmadában gyakorlattá vált regisztrációs kultúrája feltétlenül hozzájárult a medicina episztemológiai fejlődéséhez. A rendszer működtetésében kulcsszerepet játszó physicus-orvosoknak folyamatosan követniük kellett a betegségek alakulását, ellenőrizniük a kezelések hatékonyságát, felismerni az azonos, vagy az addig megtapasztaltaktól teljesen eltérő, egyedi eseteket, a kezdődő járványokat. A betegségek felbukkanásának, lefolyásának és végső kimenetelének történetét oly módon kellett egy általános regiszterbe, egységesített rendszerbe elhelyezniük és rögzíteniük, hogy abban megfigyeléseik egyedi esetekre és a járványszerűen felbukkanó megbetegedésekre vonatkozó egyéni jellege, valamint az ezekből kibontakoztatható általánosító tendenciák egyaránt tükröződjenek. Ez azt is jelenti, hogy az orvosijelentés-írásban a lejegyzés aktusa, amely magában foglalta a betegség historizálásának minden fázisát, az anamnézistól a szimptómák kódolásán keresztül a terápiás törekvések és hatásmechanizmusuk leírásáig, a tudományos megismerés eszközévé és módszerévé vált. Az állami egészségügyi szervezetrendszerben, bécsi és magyarországi bürokratikus hivatali és oktatási szervezetrendszerhez kötötten, explicit módon először az 1780-as években került meghatározásra az orvosi tudásnak azon léptéke, minősége és struktúrája, amely az adott lokalitásokra jellemző minden egészség- és betegségüggyel kapcsolatos, az egészségügyi jelentésekben 109 Az „állam mint gépezet” metafora használatait a kora újkori német fejedelemségek sokoldalú analízisén keresztül mutatja be Stollberg-Rillinger alapműve. L. Barbara Stollberg-Rilinger: Der Staat als Maschine. Zur politischen Metaphorik des absoluten Fürstenstaats. Berlin 1986.
